Nyomasztó vándorlás egy összeomló világban

Cate Shortland ausztrál rendezőnő Lore című filmje – amely az idei Titanic filmfesztiválon elnyerte a Hullámtörők díjat, és amellyel Ausztrália nevezett az Oscar-díjátadóra – öt testvér kalandjain keresztül enged betekintést abba, hogyan élték meg az egyszerű német emberek a világháború utolsó napjait, azt, hogy addig ismert világuk elenyészik körülöttük.

A film címszereplője egy tizenhat éves kamaszlány, aki státusát tekintve a náci rendszer társadalmi piramisának csúcsa közelében helyezkedik el: apja SS-őrnagy, és a filmben felfedezhető utalások szerint vezető tisztséget tölt be egy koncentrációs táborban. Ez azonban 1945 áprilisára a legkevésbé sem jó ajánlólevél, hiszen az országba immár minden irányból betörtek a szövetségesek, és csak napok kérdése a teljes vereség. Lore szülei ezért igyekeznek minden, rájuk nézve terhelő bizonyítékot eltüntetni, majd gyerekeiket egy bajorországi hegyi kunyhóba menekítik. Sorsukról többé nem kapunk hírt – minden bizonnyal amerikai fogságba kerültek, és felelősségre vonták őket – a gyerekeknek viszont, akik immár nem a rendszer kegyeltjei, hanem jobb esetben ugyanolyan nincstelen áldozatok, mint a többiek, rosszabb esetben szüleik tettei miatt kiközösített páriák, el kell jutniuk Hamburgba, a nagyanyjukhoz.

Az ötfős csapat vezetése a legidősebb gyerekre, Loréra hárul, akinek azonban a legkevésbé sem fűlik foga ahhoz, hogy húgáért, ikeröccseiért és egy csecsemőért felelősséget vállaljon.
A film bizonyos mértékben A bukás és A zongorista elemeit ötvözi – csak ezúttal nem a legfelsőbb vezetés, hanem az egyszerű emberek szemszögéből mutatja be az összeomlást, az űzött vadként kóborló főhősök pedig nem zsidók, hanem németek. A szülők nélkül, magára hagyatottan bolyongó gyerekcsapat képe pedig a zseniális magyar klasszikus, a Valahol Európában alaphelyzetét idézi. A sötét hangulatú, nyomasztó vándorlás során Lore és testvérei az ember elállatiasodásának nyomaival és közvetlen megnyilvánulásaival egyaránt találkoznak.

Minden korábbi erkölcsi szabály felbomlott, egy-egy, félig vagy még nagyobb mértékben rommá bombázott településen ugyan megpróbálnak a helybeliek és az ott megpihenő menekültek bizonyos civilizációs elemeket meghonosítani – például közfürdő üzemel, ahol tisztálkodni lehet és kimosni a szennyest – de éjszaka, a falak mögötti sötétségben amolyan „ember embernek farkasa\" jellegű, szinte ősközösségi állapotok uralkodnak. Cate Shortland sajátos technikával mutatja be az összeomlást. Nincsenek látványos robbanások, nincsenek csatajelenetek, fegyvert csak a film elején az apa, majd a megszálló amerikai katonák kezében látunk, de elsülni egyszer sem, csak néha hallani lövéseket. Lore és testvérei – és persze a néző – mégis lépten-nyomon szembesülnek a pusztítás nyomaival, még az idillinek tűnő természeti tájban is.

Jellegzetes fordulat a történetben, amikor a vándorló gyerekcsapatot egy zsidó fiú veszi oltalmába – Lore ismét csak azzal kénytelen szembesülni, hogy mindaz, amire a szülei nevelték, immár érvényét veszítette, hiszen a gyűlölt, alsóbbrendűnek nevezett nép képviselője is ember.
A film gyakran nyomasztó hangulatához a képi világ is hozzájárul – ritkán látunk totálképeket, a lényeg az arcokon és a kezeken van, amelyeket gyakran látunk szuperplánban, az így beszűkített tér pedig a nézőbe is átülteti a főszereplő által megélt szorongást.

A Lore tulajdonképpen egy coming of age történet, a főszereplő kamaszlány felnőtté válásának elbeszélése, annak bemutatása, hogyan dolgozza fel azt, hogy addigi világa megsemmisült, hogyan tagadja meg addigi életét, és hogyan fogadja el az új világot. Bár ezt a rendező néha túlzottan didaktikusan mutatja be – mint abban a jelenetben, amikor a folyón átkelve Lore nem akar kilépni a túlpartra, ezzel jelezve, hogy még nem tartja magát felkészülve a szimbolikus átkelésre a régi világból az újba, a gyerekekéből a felnőttekébe -, és a záró jelenet is meglehetősen szájbarágós, a film már csak a főszereplő, Saskia Rosendahl döbbenetesen érett alakítása miatt is méltán gyűjtött be több elismerést. n Balogh Levente

Lore. (Ausztrál-német-brit dráma, 2012, 109 perc). Rendezte: Cate Shortland. Producer: Karsten Stöter, Liz Watts, Paul Welsh, Benny Drechsel. Szereplők: Saskia Rosendahl, Kai Malina, Nele Trebs, Ursina Lardi. Írta: Cate Shortland, Robin Mukherjee. Kép: Adam Arkapaw. Zene: Vlagyimir Golovnyickij. Értékelés az 1-10-es skálán: 8.