Minden adalék fontos

Az újabb fogoly-visszaemlékezés kiválóan alkalmas erre, hiszen stílusa nem siránkozó, hanem objektíven és hidegen mérlegelő”. Egyebek mellett ezekkel a szavakkal ajánlotta az olvasók figyelmébe Tibori Szabó Zoltán újságíró Ercsey Gyula (1926–2000) néhai nagyenyedi középiskolai tanár frissen megjelent kötetét. A Farkasok árnyékában című könyvet a Kolozsvár Társaság székházában – a fogoly-emlékkiállítás megnyitójával egybekötve – mutatták be hétfő délután.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában megjelent emlékirat az 1944 őszén a szovjet katonai, valamint az Észak-Erdélybe visszatérő román közigazgatás által a focºani-i gyűjtőtáborba, majd az Urálba elhurcolt ötezer kolozsvári magyar férfi 1944 és 1948 közötti kálváriájához szolgáltat újabb adalékokat. Erről a könyvet sajtó alá rendező fiatal kolozsvári történész, Murádin János Kristóf elmondta: a fogságba hurcolt kolozsvári férfiaknak – köztük sok tizenéves legénykének – alig kétharmada térhetett haza többévi fogság után. A szovjet Gulágon szerzett betegségek és szenvedések nyomán – az otthoni gondoskodás dacára – igen sokan rövid időn belül elhunytak hazatértük után. „Ma sem lehet tudni pontosan, kik és hol vesztették életüket a szovjet fogolytáborokban, hiszen az 1800-ra becsült áldozatból csak valamivel több mint 400-nak a nevét sikerült eddig azonosítani, és többre ma már alig van esély. De nemcsak az elhunytakról szóló hideg számadatok, hanem az ehhez hasonló emlékiratokban rögzített adalékok is hűen érzékeltetik a Gulág poklát” – mondta Murádin János Kristóf. A második világháborús fogság témakörét kutató történész szerencsésnek tartja magát, hogy rábukkant a visszaemlékezésre. A Krónika felvetésére Murádin János Kristóf elmondta, elképzelhetőnek tartja, hogy ősszel az észak-erdélyi magyar- és svábellenes atrocitások, elhurcolások évfordulóján tudományos ülésszakot szervezzenek a kor feltárásával foglalkozó történészek. Reményét fejezte ki, hogy a volt foglyok, illetve hozzátartozóik segítenek ebben a munkában.