Megemlékeztek a 40 éve alapított A Hét hetilapról

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) az évforduló alkalmából találkozót szervezett Marosvásárhelyen, amelynek keretében Spielmann Mihály történész beszélgetett a néhány éve megszűnt lap egykori főszerkesztőivel, szerkesztőivel: Ágoston Hugóval, Gálfalvi Zsolttal és Horváth Andorral. A jelen lévő publicisták a maguk sajátos szemszögéből elemezték A Hét sikerének titkát. A lap kezdetben 15-16 ezer példányban jelent meg.

„A romániai magyar írástudók közös igényéből keletkezett a lap, akik tudtak élni azzal a lehetőséggel, amit az 1960-as évek végén bekövetkezett politikai enyhülés megteremtett” – véli Gálfavi Zsolt. A Hét az első pillanattól átfogta az erdélyi magyar nemzetiséget, az „értelem fóruma” lett. „Lelkesen javasoltuk azt, hogy Bukarest legyen a lap székhelye, miután ezt már valakik korábban eldöntötték” – emlékezett vissza Gálfalvi, aki a lap indulásakor főszerkesztő-helyettes volt.

Szerinte ez azért volt szerencsés választás, mert a lap így elkerülte a megyei pártbizottságokkal való összetűzést, amire feltétlenül sor került volna, hiszen kezdetektől a nyitottságot, az alkotó gondolkodást népszerűsítette. Ágoston Hugó, a lap egykori természettudományi rovatának szerkesztője arra emlékezett, hogy a 26-27 éves munkatársak (akiket nem a párt rendelt a szerkesztőségbe, hanem a vezetőség verbuválta őket) „kis gilisztáknak érezték magukat, akik örültek, hogy halászni viszik őket”. Horváth Andor az 1970-es, 1980-as évek röntgenképét rajzolta meg. Úgy gondolja: „a politikának szüksége volt az írókra”.

Szerinte ugyanakkor A Hét története arról szól, hogy „miként távolodott el fokozatosan egymástól a politikum és az értelmiség”. A Héttel párhuzamosan létrejött a Kriterion Kiadó, az RTV magyar adása, és más magyar sajtóorgánumok sorsa attól is függött, hogy a szerkesztőségek mennyire voltak egységesek, és a vezetőik mennyire voltak merészek az adott korlátok között. Az egykori munkatársak elismeréssel szóltak Huszár Sándor főszerkesztőről, aki részben azért volt nagyon merész, mert nem mindig ismerte fel a veszélyt, ugyanakkor mélységes empátiával foglalkozott nemcsak beosztottjai sorsával, hanem az olvasók levelekben jelzett gondjain is próbált segíteni.

A Hét nagy érdeme, hogy (a Korunkkal együtt) megteremtette az erdélyi magyar tudományos írásbeliséget. Úgy foglalkozott a tudományos ismeretterjesztéssel, hogy az nem vált olcsó népszerűsítéssé, szóra bírta az erdélyi tudományos élet kiválóságait. Kiadta az első erdélyi magyar tudományos folyóiratot, a TETT című mellékletet, és évkönyvei is igen sikeresek voltak.