
2009. június 23., 10:182009. június 23., 10:18
Cage személye akár maga elrettentheti az olvasót attól, hogy megtekintse a filmet – és annyiban igaza is van, hogy a korábban szebb napokat látott színész az elmúlt években pocsékabbnál pocsékabb mozikban került vászonra. A Fegyvernepper óta gyakorlatilag nem volt jó filmje – a Veszélyes Bangkokért például két tonna Citrom-díj sem lenne sok – így a Képlet kimondottan kellemes meglepetésnek tekinthető. Persze nem csupán Cage, hanem az alapsztori, illetve Alex Proyas rendező miatt is, aki mind a misztikus thriller – A holló – , mind a sci-fi műfajban – Én, a robot – bebizonyította már jártasságát, a kettő ötvözete – azaz a Képlet – pedig ennek nyomán egész tűrhetőre sikeredett.
| Knowing. Amerikai–ausztrál sci-fi-thriller, 121 perc, 2009. Rendezte: Alex Proyas. Szereplők: Nicolas Cage, Chandler Canterbury, Nadia Townsend, Lara Robinson. Írta: Stiles White, Juliet Snowden, Ryne Douglas Pearson. Kép: Simon Duggan. Zene: Marco Beltrami. Értékelés az 1–5-ös skálán: 4 |
A sztori 1959-ben indul, amikor egy amerikai kisvárosban iskolát avatnak, a diákok pedig azt a feladatot kapják, hogy rajzolják le, szerintük hogyan néz majd ki a világ 50 év múlva. Sorra születnek is az űrhajós-felhőkarcolós-mágnesvasutas alkotások, egy kivétellel: az egyik, meglehetősen furcsa viselkedésű kislány csupán egy számokkal sűrűn teleírt lapot ad át a tanító néninek, mondván, azokat láthatatlan lények súgták neki.
Az alkotások a számsorral együtt bekerülnek egy időkapszulába, amelyet pontosan 50 év múlva fölnyitnak, hogy szétosszák a rajzokat a gyerekek között. Véletlenül – illetve később kiderül, hogy egyáltalán nem – épp a főhős, a Cage alakította John Koestler kisfia, Caleb kapja meg a számokat tartalmazó lapot, amely komoly fejtörést okoz mindkettejüknek. Persze nem sokáig: az asztrofizikus John hamarosan rájön, hogy a számok az elmúlt ötven év összes jelentősebb katasztrófájának időpontját és koordinátáit tartalmazzák, az áldozatok számával együtt. És a lapon még három olyan esemény van, ami nem következett be.
Bár a film nem tud szabadulni a hollywoodi kliséktől – a determinizmust élből elvető főhős magányos cowboyként veti bele magát a rejtély felgöngyölítésébe, hogy megkísérelje megmenteni a világot –, a Képlet mégis képes a székéhez bilincselni a nézőt. Köszönhető mindez Proyas atmoszférateremtő képességének: a filmet mindvégig valami melankolikus világvége-hangulat járja át, amelyet csak fokoznak az őszi képeket, a haldokló természetet bemutató jelenetek.
Ráadásul a történetben is mesteri kézzel adagolja a feszültséget, a misztikumot és a természetfeletti jelenségeket, majd a végén a csavart. A néző ugyanis folyamatosan úgy érzi, már kezdi érteni, miről van szó, hogy aztán a zárójelenetből kiderüljön: a lehető legtávolabb állt a megoldástól. Miközben ugyanis azt hiszi, a világvége rejtélyes hírnökeiként érkező albínó idegenek kapcsán csak az a kérdés, angyalok vagy ördögök, kiderül: szó sincs egyikről sem.
A film annyiban is szakít a klasszikus sablonokkal, hogy a főhős csupán részsikereket könyvelhet el: kitalálni ugyan kitalálja, milyen katasztrófákra kell számítani, megakadályozni azonban nem tudja őket.
Persze lehet, hogy mindez csak azért van, hogy az alkotók megmutathassák: ők aztán értenek a számítógép-animációs látványteremtéshez – kap is a néző az arcába olyan légi katasztrófát meg metróbalesetet, hogy csak kapkodja a fejét a robbanások közepette lángolva rohanó emberek és a szűk alagútban mindent letaroló metrókocsik között. Persze itt is igaz az, hogy a kevesebb több lett volna: annyi látványt zsúfoltak bele a filmbe, hogy egy idő után már „túlcsordul”.
Nicolas Cage sem igazán tud elszakadni az elmúlt évek filmjeiben nyújtott teljesítményétől: ugyanazt a szomorú tekintetű, merev arcú karaktert hozza (bár lehet, hogy ez nem annyira a kiégettségnek, mint inkább a Botox-injekcióknak tudható be). Mindez azonban nem befolyásolja azt, hogy a film új értelmezést ad a világvége fogalmának, illetve a Bibliában foglaltaknak – persze az itt bemutatott verzió sem eredeti elmélet, de a természetfeletti irányába hajló nyitány után a befejezés teljességgel a meglepetés erejével bír hatni. A zárás ugyan nagyon szájbarágósra sikeredett, de tény, ami tény: ilyen hangulatos világvége-ábrázolást rég láttunk.
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.