
2009. szeptember 16., 10:192009. szeptember 16., 10:19
Ilyen film a Végső állomás, amely annak idején még érdekes volt, hiszen régi dilemmát vetett fel ugyan, de azt élvezetes stílusban tálalta: a főszereplők azzal az ősi problémával viaskodtak, hogy elkerülhető-e a végzet? A témát aztán az első rész sikere nyomán tovább húzták, de hát az alapkonfliktus variálhatatlansága miatt gyakorlatilag mindegyik film ugyanarról szólt. Nincs ez másképp a negyedik részben sem, amelyben egyetlen ok indokolhatta az újabb folytatást: a modern mozitechnika, vagyis az a tény, hogy nem csupán két, de három dimenzióban tárható a nézők elé a főszereplők módszeres feltrancsírozása.
Az alapsztori unalomig ismert, a film kezdetén ezúttal egy autóversenyen találjuk az obligát tinédzsercsapatot. A főszereplő, Nick az, aki furcsa látomást él át: az egyik autó a nézők közé csapódik, és összes barátja, vele egyetemben szörnyű halált hal. A látomás nyomán kimenekíti cimboráit, valamint néhány, a közelükben ülő idegent, így túlélik a katasztrófát. Az öröm azonban természetesen nem tart sokáig: a halál menetrendszerűen érkezik, hogy egymás után levadássza azokat, akik megmenekültek a karmai közül.
| Final Destination. Amerikai horror, 82 perc, 2009. Rendezte: Davod R. Ellis. Szereplők: Shantel VanSanten, Bobby Campo, Mykelti Williamson, Haley Webb, Justin Welbor. Írta: Jeffrey Reddick, Eric Bress. Kép: Glen McPherson. Zene: Brian Tyler. Értékelés az 1-5-ös skálán: 2 |
Ahogy azt már említettem, a filmben semmi újszerű nincs, a forgatókönyvíróknak csupán azon kellett agyalniuk, milyen rafinált haláleseteket találjanak ki a főhősöknek. Így aztán bőségesen spriccel a vér, repülnek a leszakadt fejek és végtagok, és a vörös festék mellett a darált sertéshúsnak, illetve belsőségeknek is nagy keletje lehetett a kellékesek otthonához közeli közértekben.
A végső állomás negyedik része ennek nyomán vélhetően mély fanyalgást váltana ki a horrorműfaj igazi rajongóiból, de a film valószínűleg nem is nekik készült. Inkább azoknak a rotten.com vagy shownomercy.com-junkieknak, akik valamilyen perverz belső indíttatás nyomán imádnak mindenféle szörnyű balesetekben elhunyt, feldarabolt, péppé zúzott hullákról készült fotókat bámulni.
A film most mozgókép formájában, három dimenzióban mutatja be mindezt, de azon átlagnéző, akinek nem válik szaporábbá a lélegzése és nem kezd el csillogni a szeme, ha kiontott beleket vagy járdán szétfröccsenő agyvelődarabokat lát, nem sokat kap a mozijegy áráért. Az egyetlen igazán jó ötlet a zárójelenet, amelyben röntgen-üzemmódban, lassítva látjuk, milyen az, amikor egy teherautó berohan egy kávézóba, és halálra gázolja az ott ülőket.
Amúgy a tízpercenként bekövetkező, premier plánban bemutatott, szörnyűbbnél szörnyűbb balesetek már nem is borzasztanak, inkább nevetésre ingerelnek – lehet, valójában ez is volt az alkotók szándéka: röhögjük szembe a halált, ha már úgysem menekülhetünk előle. A végső állomás egyébként a görög tragédiák kései, ultralight utánérzésének is tekinthető, hiszen a főhősök itt sem kerülhetik el a végzetüket – azzal a különbséggel, hogy itt semmilyen, az istenek és az ősi törvények ellen vétő cselekedetet nem követnek el, amiért bűnhődniük kellene.
Csupán rosszkor voltak rossz helyen, és ez épp elég ahhoz, hogy Tükhé, a sorsszerűség, a véletlen és a végzet istennője hajtóvadászatot indítson ellenük. Nincs is más választása, hiszen ma már nem nagyon vannak igazi tragikus hősök, lévén, hogy az ősi szabályok sem érdekelnek senkit. Csak hát mindezt eddig már három részben is a képünkbe vágták, a negyedik epizód pedig egy fél gondolatfoszlánnyal sem tesz hozzá többet ehhez a tanulsághoz.
Erdélyi társulatok és alkotók szerezték meg a legfontosabb elismerések jelentős részét a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján.
Visky András Kitelepítés című regényének német kiadása, a Die Aussiedlung kapta a Nemzetközi Irodalmi Díjat (Internationaler Literaturpreis) – jelentette be a marosvásárhelyi születésű szerző kiadója, a Jelenkor Kiadó szombaton Facebook-oldalán.
Krasznahorkai László „dühödt értetlenséggel” fogadta nemrég a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökétől azt a kérdést, hogy ha az jelölné a Nemzet Művésze elismerésre, elfogadná-e.
Bemutatóval zárja évadát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a közönség július 3-án és 4-én 19 órától láthatja a FESTEN című előadást Eugen Jebeleanu rendezésében.
Idén tavasszal rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak Ákosnál: az 58 éves, Kossuth-díjas dalszerző-énekes nemrégiben komoly műtéten esett át.
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.
Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmje nyerte el a jubileumi, 25. alkalommal megrendezett kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) közönségdíját a szombat este megtartott díjátadón.