Talán bocsánatos bűn, hogy a nyolcvanas években, még gyerekfejjel cimboráimmal együtt nem Woody Allen vagy Federico Fellini munkásságát tekintettük a filmművészet csúcsának, inkább a kor akcióhőseinek – mindenek előtt Arnold Schwarzeneggernek és Sylvester Stallonénak – a filmjeiért rajongtunk.
2013. október 31., 17:162013. október 31., 17:16
Már csak azért is, mert előbbieket úgyis rendszeresen vetítette a Magyar Televízió, amely akkoriban az egyetlen nézhető tévé volt, utóbbiak viszont a tiltott gyümölcs kategóriába tartoztak, amelyekhez csak ritkán, szellemképesre és pasztelles hatásúvá nézett videokazettákon lehetett hozzájutni. Akkoriban gyakori téma volt, hogy vajon „Svarci” vagy „Szláj” erősebb, melyikük bírná legyűrni a másikat? Akkor erre még nem kaptunk választ, a „csúcstalálkozó” ugyanis nem jött létre, nem készült olyan film, amelyben a két, azonos műfajban utazó színész – mely műfaj legfőbb ismérve, hogy a szénné gyúrt főhős dagadó izmokkal minél nagyobb kaliberű gépfegyverrel, homlokán kidagadó erekkel, üvöltve kaszálja le az ellent – egy filmben szerepelt volna. Igaz, néhány éve elkészült a Feláldozhatók, amely tisztelgés az akcióműfaj előtt, és amelyben mindketten szerepeltek, de ez még nem volt az igazi, hiszen nem csupán kettejükről szólt, hanem a korszak szinte összes emblematikus akcióhősét felvonultatta. Erre a deathmatch-re majd’ harminc évet kellett várni, és ez bizony komoly hatással van az általa nyújtott élményre: Mikael Hafström Szupercella című börtönfilmje – eredeti címe Escape Plan, vagyis Szökési terv, a magyar cím kiötlője valószínűleg túl sokat olvassa az Időkép.hu-t, lévén a szupercella meteorológiai terminus – nem úgy hat, ahogy mondjuk még 1990-ben hatott volna. Azokban a rideg arcokban már túl sok a botox, azok az egykor dagadó, sziklakemény izmok ma már kissé petyhüdtek – mint ahogy az egész film is meglehetősen lagymatag.
A film főhőse a Stallone alakította Ray Breslin, a zseniális jogász és biztonsági szakértő, aki meglehetősen eredeti foglalkozást űz: lecsukatja magát – persze álnéven –,hogy aztán géniuszát kihasználva megszökjön a börtönből, így tesztelve a büntetés-végrehajtási intézmények megbízhatóságát. Egy nap aztán a kormány felkínálja az igazi nagy dobás lehetőségét: egy olyan, szigorúan titkos börtön biztonságát kell tesztelnie, amelybe ítélet nélkül a Föld minden pontjáról elrabolt veszélyes bűnözőket dugnak, és amelynek a holléte is szigorúan titkos. A gond csak az, hogy valakik már az elején megszabadítják a jeladójától, és a börtönparancsnok sem veszi a lapot, amikor megadja neki a kijutási kódot, vagyis igazi rabként, magára hagyatva kell kijutnia a börtönből. Ezért aztán rabtársaihoz kell fordulnia – köztük egy német bűnözőhöz, akit természetesen Schwarzenegger alakít. A Szupercellával az a baj, hogy 2013-ban kínál egy olyan történetet és két olyan főhőst, amilyent és akiket legkésőbb 1993-ban kellett volna. Jellegzetes, 80-as évekbeli akciófilm-sztorit kapunk, amely túlságosan is komolyan veszi magát, szinte nyoma sincs benne annak az öniróniának és kikacsintásnak, amely A feláldozhatókat gyakorlatilag mindvégig jellemzi. A bosszú börtönében modern körülmények között leforgatott remake-jét láthatjuk, amelyben Schwarzeneggerre is főszerepet osztottak, de ennyi. Hozzá kapcsolódik az egyetlen igazi kikacsintás: amikor leemel egy gépfegyvert a helikopterben az állványáról, és – akárcsak a Kommandóban – vadul gyilkolni kezdi az ellenséget. (És végre németül is megszólal, vagyis sajátos akcentusához nem erőltetik az amerikai karaktert). Sly és Schwarzi színészi teljesítményéről nincs miért sokat beszélni, hozzák azt, ami tőlük elvárható, a gonosz börtönparancsnokot alakító Jim Caviezel viszont élettel tölti meg a forgatókönyvírók által meglehetősen egysíkúra fazonírozott figurát, és az egykori Premiere League-játékosból keményfiúkat alakító színésszé avanzsált Vinnie Jones felbukkanása is üdítő, mint mindig, bár sok eljátszanivalója neki sincs. (És valami, ami nem a hollywoodi filmkészítők érdeme: akiknek – mint e sorok írójának is – ez számít, a magyar szinkronos változatban mindkét főhős a klasszikussá vált magyar hangján szólal meg: Stallonét Gáti Oszkár, Scwarzeneggert Reviczky Gábor szinkronizálja, így fokozva a 80-as, 90-es évek fílinget). A Szupercella tehát sajnos kevesebbet ad, mint várnánk: túlságosan komolyra veszi a figurát, túlságosan kevéssé meri az iróniát alkalmazni. Ennél mindkét ikonikus főszereplő többet érdemelt volna. n Balogh Levente
Szupercella (Escape Plan. Amerikai akcióthriller, 116 perc, 2013). Rendezte: Mikael Hafström. Szereplők: Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger, Jim Caviezel, Vincent D’Onofrio, Vinnie Jones, Amy Ryan, Faran Tahir, 50 Cent, Sam Neill. Írta: Miles Chapman, Jason Keller. Kép: Brendan Galvin. Zene: Alex heffes. értékelés az 1-10-es skálán: 7
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!