Kőrösi Zoltán író volt a nagyváradi Törzsasztal vendége

A kötetlen beszélgetésben névrokona, a váradi Kőrösi P. József volt a meghívott partnere. Kőrösi Zoltán a Magyar Rádió irodalmi főszerkesztőségének volt a vezetője a tulajdonos- és arculatváltásig. Akkor meg is szüntették a részleget, mondván: a kultúra nem érdekli az embereket, egyébként meg a sport és a könnyűzene is belefér ebbe a fogalomkörbe – miért foglalkozzon a rádió akkor például kortárs irodalommal… Később Kőrösi másik, még híresebb névrokonáról, Kőrösi Csoma Sándorról készített filmet, a híres kutató nyomdokain járta be Keletet hat héten át. A forgatókönyvíró Kőrösi Zoltán elmesélte: többször járt már Indiában, legutóbb épp az elmúlt vasárnap érkezett haza, és hogy a nyugati embert ott érő kultúrsokk szinte feldolgozhatatlan. Nehezen fogadja el például az európai ember a Gangesz-parti halottégetéseket. \"A helyiek előszeretettel fürdenek a folyóban, sőt még isznak is belőle\" – mesélte Kőrösi. Hasonló, bár sokkal pozitívabb kultúrsokkban volt része Lisszabonban, ahová felesége ösztöndíja révén jutott ki, és egy évig ott is alkotott. Elmesélte: szinte hihetetlen a kelet-európai ember számára egy olyan ország létezése, ahol mintegy nyolcszáz éve nem volt háború. Az életnek, az alkotásnak ez a folytonossága meglátszik egész Portugálián – mondta Kőrösi.

Az együttlét, a \"convivio\" tudatossága meghatározza az életét ennek a barátságos népnek. Olyan romlatlan világ ez, amely az írót Kosztolányiék korára emlékeztette, a húszas évek Pestjére a kicsi boltjaival, a cipőpucolóval az utcán. A sok élmény ellenére nem tartja magát világutazónak Kőrösi: azt mondja, ő egyszerűen író, még akkor is, amikor csak átmegy a Kálvin téren – ahogy ezt Ottlik Géza is megfogalmazta.  \"Aki alkot, több lesz önmagánál, egy erősebb lét érinti meg\" – fogalmazott. Kivételes pillanat, amikor valahonnan \"súgnak\" az embernek, s neki mintha tollbamondás után kellene írnia. \"A regényírásban ajándékba kap időt az ember – mondta –, egyszerre élhet a valóságban és a másik világban is.\" Elmondása szerint egyébként a prózaírás hosszú távú tervekre épülő folyamat, a legjobb módszer, ha az este felbukkanó gondolatokra alszik még egyet az alkotó.