Kornis Mihály író a Látó színpadán

„Holott Magyarország EurópaAmerikája lehetne, ha a politikai erők megpróbálnánaktársadalmi konszenzusra lépni” – tette hozzáaz író. A vendéget az Ariel Ifjúságiés Gyermekszínház előadótermébenLáng Zsolt, a Látó szerkesztője kérdezteirodalomról, életről, nyelvről és azotthonról. „Én abból a rendkívülszkeptikus belső felismerésből foglalkozom irodalommal, hogyigazat kell beszélnie az írónak. Igazat csakarról lehet mondani, amit az ember igazán ismer” –fogalmazott Kornis, hozzátéve, bár sok mindennelfoglalkozik – színházzal, esszéírással,filmmel –, azonban mindig ugyanaz érdekli: megérteni,hogy ki ő és mi történik körülötte.„Az író életének első ötvenedikévében tanul, megfigyel, tapasztalatokat szerez, amásodik ötven évében pedig ír” –vélekedett a vendég, aki elárulta azt is, hogyéletének második szakaszába lépveévente két-két könyvvel szeretnémeglepni az olvasókat. Kornis felelevenítette, hogyötéves korában, amikor már tudott olvasni,megkapta apjától Petőfi Sándor összeskölteményét, s ez a kötet meghatározólett további élete során, a nyelvhez valóviszonyában. „Először a János Vitéztőllettem mámoros, minden érdekelt, ami vele kapcsolatosvolt, és én is János Vitéz szerettemvolna lenni. Ezzel egy időben jöttem rá arra is, hogyolyan közösséghez tartozom, amelynek tagjaitszületésem előtt néhány évvelmajdhogynem kiirtották” – mesélte gyerekkora elsőmeghatározó élményeit az író,aki úgy fogalmazott, hogy a magyar nyelv az anyja és akenyere, a hazája, a mindene. Élete első harmincévében azt kereste, hová tartozik: nem utasítottel semmit, a Talmudot, a Tórát tanulmányozta,bejárt a rabbiképzőbe, elvégezte a rendezőiszakot, szembekerült a politikával, a nyilvánossággal.„Azzal foglalkoztam 18 éves koromtól 35 éveskoromig, hogy megtaláljam önmagamat. Olyan ember vagyok,akinek nem kell sehová tartoznia. PéldaképemJézus, és zsidónak tartom magam” –fogalmazott Kornis.