Kolozsváron mutatkozott be a Hargita Megyei Kulturális Központ

„Mint mondja, őt (Ádám Gyulát) az arcok elkísérik” – magyarázta a kiállítás címét Ferencz Angéla, majd hozzátette: büszkék arra, hogy ilyen jelentős művész alkot körükben. A képek többségében valóban az arc a főszereplő: főként a falusi miliő emberének arcai sorakoznak a tárlaton. Ferencz Angéla szerint a szerző sokat tud a képalanyokról, számos helyre többször visszatér újabb képeket készíteni, de mégsem kutató, hanem művész.

„Ismeri az arcokat, ezek a hosszú exponálással beleégnek emlékezetébe, neveiken szólítja őket”  – mondta Ferencz Angéla. Jellegzetes és visszatérő eleme Ádám Gyula művészetének a kép a képben technika, melyen az idős alany fiatalkori portréját tartja kezében, így ezekben a képekben „kétszeresen áll meg az idő”.

Ugyanakkor az is jellemző rá, hogy képeinek nem ad címet. „Ádám Gyula szerint a képnek két eleme van: a studium, ami valamire figyelést, ráismerést jelent és a punctum, ami egy kis sérülés, pontszúrás, amit a kép befogadása, megértése okoz” – magyarázta a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatónője.

Ádám Gyula képeinek ismertetése után Péter Boglárka kulturális szaktanácsadó mutatta be néhány szóban a Hargita Megyei Kulturális Központ kiadványait: tíz fényképalbumot és egy képeslapgyűjteményt. A tíz fényképalbum közül hat egy-egy fotótábor anyagából állt össze. Amint azt Péter Boglárka elmondta, a táborok keretében profi és kezdő fotósok szállnak ki egy-egy településre, és egy héten át rögzítik ennek hétköznapjait fényképeiken.

Ezek nem csak a fotózás iránt érdeklődők, de a néprajzkutatók számára is jelentős munkák, hiszen sok településen készültek fotók népművészeti tárgyakról, népi hagyományokról, mondta. A maradék négy fotóalbum egyéni munka, köztük Ádám Gyula szintén az Arcpoétika címet viselő könyve, amely csaknem száz fényképet és kísérőszöveget tartalmaz. Ádám Gyula csak annyit tett hozzá az elhangzottakhoz, hogy sohasem néprajzfotós akart lenni, csak egyszerűen jó fotós.