Harsányi Attila idén januárban, a Magyar Kultúra Napjához kötődő rendezvényen vehette át az aradi Kölcsey Egyesület 2025-ös évre megítélt Kölcsey-díját
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében Harsányi Attila színművész az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása, fejlesztése terén kifejtetett tevékenység elismeréseként osztanak ki évente. A miskolci születésű Jászai-, Kaszás Attila- és Príma-díjas művész a Miskolci Nemzeti Színház társulati tagja, de 2008, vagyis az alapítás évétől együttműködik az Aradi Kamaraszínházzal is. Több korszakos produkció, monodráma fűződik a nevéhez, melyekkel számos magyarországi, romániai és nemzetközi díjat nyert a szakmai fesztiválokon. Emberileg és szakmailag is újjászületett Aradon – mondta Harsányi Attila a Krónikának a Kölcsey-díj hétfő esti átvételekor.
2026. február 01., 15:002026. február 01., 15:00
– Milyen érzés itt, ezen a színpadon, amely annyi próbafolyamat és előadás helyszíne volt, díjazottként állni? – tettük fel a kérdést Harsányi Attila számára az Aradi Kamaraszínház székhelyét is jelentő Bábszínházban tartott ünnepségen.
– Az ember nehezen talál szavakat. Amikor 2008-ban felhívott Ernő (Tapasztó Ernő, a kamaraszínház alapító-igazgatója, rendezője – szerk. megj.), hogy – akkor Szegeden voltam, azt hiszem – ugorják már ide át, mert van egy előadás, amit látott tőlünk, és azt állítsuk színpadra, nem gondoltam, hogy tizennyolc év múlva itt fogok állni, arról nyilatkozva, hogy a Kölcsey Egyesület Kölcsey-díját ebben az évben nekem adják azért a tizennyolc évért, amit itt végigcsináltunk Ernővel, Fekete Rékával, a műszaki munkatársakkal, Ghițával, Ionicával, Horicával. Olyan, mint egy karácsony ajándék.
Két nagyon fontos város van az életemben, az egyik Arad, a másik Miskolc – a sorrend tulajdonképpen lényegtelen. Úgy jövök ide, mint egy másik családhoz, akármennyire pátoszosan is hangzik ez. Most éppen Ernőéktől jövök, ahol másfél órán keresztül egy kanapén a két gyerekkel játszottam, a harmadik pedig bent volt, mert altatta az édesanyja. Ismerem ezt a várost, rengeteget fejlődött. Amikor először ide botorkáltunk Szegedről, akkor még nem így nézett ki. Azóta hihetetlen sok pénzt fektettek az épületekbe, az utakba. Ez egy csoda hely!
– Bő tíz éve, 2015-ben megkapta az önkormányzattól az úgynevezett Kiváló polgár-oklevelet, most pedig a legrégebbi, legpatinásabb magyar civil szervezet elismerését vehette át. Milyen érzések fűződnek ehhez?
– Nem itt születtem, hanem egy másik országban, de minket azért sok minden összeköt, a nyelvtől kezdve a közös történelem, a magyarság. Hogy a határt hol húzták meg, az egy másik történelmi esemény eredménye. De én itt lettem valami, vagyis valaki.
Nagyon sokat köszönhetek ennek a városnak, természetesen elsősorban az Aradi Kamaraszínháznak. Az, hogy most már ekkora figyelmet szentelnek nekünk, a munkásságunknak, s nemcsak itt, hanem egész Romániában és Magyarországon, az valami elképesztő dolog.
Épp azon gondolkoztam, hogy tizennyolc éve állok ezen a színpadon, s hogy itt mi izzadságcsepp hullott le, mennyi szenvedély gyűlt fel... Az, ami minket összetartott, vagy ami miatt én itt állhatok, az csakis a makacsságunk, a vakmerőségünk, a kérlelhetetlenségünk, a könyörtelenségünk eredménye. Hogy mi itt akarunk valamit csinálni, egy színházi formát akarunk létrehozni, ami azt hiszem, hogy valamelyest sikerült is. Nemcsak a díjak igazolják ezt, hanem az, hogy nagyon komolyan vesznek minket most már ebben a szakmában, akármilyen fesztiválra megyünk.
Harsányi Attila színművész, a Miskolci Nemzeti Színház és az Aradi Kamaraszínház tagja, illetve Kurunczi Ferenc informatikai mérnök, amatőr fotós, az aradi magyar épített örökség megörökítője, a közösségi élet képes krónikása vehette át az elismerést.
Szoktam otthon viccelődni, hogy ha egyszer meghalok, akkor mindenképpen ide is hozzanak egy kicsit a hamvaimból, és szórják szét azok a helyeken, ahol a legtöbbet megfordultunk Ernővel. Elvonási tüneteim vannak, ha több hónapon keresztül nem jöhetek ide.
– A Miskolci Nemzeti Színház jelenti a kőszínházi szerepeket, a „nagyszínpadot”. Ehhez képest az Aradi Kamaraszínház a kísérletezés terepe?
– Nyilván óriási a különbség. Ott, ugye, ki van írva egy szereposztás, abba neked nincs beleszólásod: hogy mit játszol, mi a rendezői koncepció, mi a jelmez, a díszlet. Ez így is van rendjén egy kőszínházban, mert fejetlenség és anarchia lenne abból, ha minden színész beleszólna, hogy mit játsszon vagy milyen ruhát vegyem fel.
Ezt mind Rékával, a művészeti titkárral és Ernővel meg a többi munkatárssal találjuk ki: a fényektől kezdve a hangosításon keresztül mindent. Szerintem ez a legnagyobb boldogság egy alkotó ember életében, hogy van egy ilyen „gyerekkori homokozója”, ahol gyakorlatilag úgy játszik, ahogy jónak gondolja. Ez óriási nagy szabadságot ad.
Fesztiválszereplésekre készül az Aradi Kamaraszínház, amelynek legújabb, frissen bemutatott monodrámájáról, Kean című különleges előadásról Tapasztó Ernő és Harsányi Attila beszélt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Új műsorstruktúrával várja nézőit szombattól az M1 csatorna – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.
A Színházi Kritikusok Céhe levelet juttatott el Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek, valamint Nagy Ervin államtitkárnak, amelyben az Orbán János Dénesnek kifizetett összegek kivizsgálását kérik.
Szerdán nulla órától olyan legendás hangjátékokkal tér vissza a Kossuth Rádió, melyeket az elmúlt 16 évben nem hallhattak: ismét lesz déli harangszó és éjfélkor Himnusz – tájékoztatta az MTVA Sajtó és Marketing Irodája kedden az MTI-t.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!