Grecsó Krisztián író volt a váradi Törzsasztal vendége

Első verseskötete megjelenésekor a kritikusok a népköltészetet emlegették a fő ihletforrásként, pedig valójában nem is ismerte azt, ráadásul attól is félt, hogy beskatulyázzák – mesélte Grecsó. Nem kellett azonban sok időnek eltelnie, hogy rájöjjön: nem baj, hogy az élet utat jelölt ki számára.

Szegváron egy másfél szobás házban három generáció élt együtt: Grecsó Krisztián kilencéves koráig itt nevelkedett. „A falusi ember számára egy élet csak egy szem a láncban. Nincs akkora szerepe az egónak, mint a nagyvárosban” – magyarázta Grecsó. „Paraszt volt, mint én” – válaszolta nagyapja, amikor az ő nagyapjáról szeretett volna valamit megtudni. Ezt a falun szerzett tudást azonban városra kerülve nem tudta hasznosítani.

Bevallása szerint sokat szenvedett, amíg megszokta a Pesten őt érő ingeráradatot. Ráadásul megismerkedett néhány, nem első generációs értelmiségivel is, köztük Varró Dániellel, és kezdetben sokkolta, mekkora a különbség a két világ között. „Miért, hexameterben bárki tud beszélni, nem nagy dolog” – jegyezte meg egyszer Varró, Grecsó meg behúzta a nyakát, és semmit nem mert válaszolni.

Sejtette, hogy sok lesz az irigye, amikor elfogadta a nagyon népszerű és több évtizedes múltra visszatekintő Nők Lapja vezető szerkesztői tisztségét, hiszen ennek révén neve, alakja nagy nyilvánosságot kapott. Bár két év után barátságban vált el a szerkesztőség tagjaitól, még mindig rossz emlék számára a Psota Irén nyolcvanadik születésnapjára készült nagyinterjút tartalmazó lapszám, amelynek címlapjára Grecsó határozott kérése ellenére nem a nemzet színészét ábrázoló fotó került, hanem egy tévés műsorvezető.

A Pletykaanyu, amelynek szatirikus hangvételű történetei a szerző szülőfalujában játszódnak, irodalmi berkekben szokatlan médiabotrányt okozott. Többen is beperelték a szegváriak közül, akik úgy érezték, róluk szólnak a novellák, és negatív fényben tüntetik fel őket.

„Azt írtam, a faluban voltak prostituáltak. Több lány is megkeresett, hogy felháborodva közölje: ő márpedig nem az” – mesélte Grecsó. A szerző szerint egyébként egy történet megírásakor minden írónak fontos az olvasó, és aki mást állít, téved. „Az írás kommunikáció. A szöveg akkor él, amikor befogadják” – vallja. Grecsó Krisztiánnal közel két órán át beszélgetett Kőrösi P. József az Ady Endre Gimnázium zsúfolásig megtelt könyvtártermében.