Garaczi László: infantilizált nemzedék volt a mienk

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a szerda délutáni kolozsvári írói estjére is inkább a fiatalok voltak kíváncsiak. A Korunk Akadémia meghívására a városba érkezett író Balázs Imre József, a Korunk folyóirat főszerkesztője kérdésére elmondta: a rendszerváltás környékén járt először Erdélyben, azóta azonban gyakran megfordult itt, többször meghívták Kolozsvárra, a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron is részt vett, a kilencvenes években ellátogatott erdélyi írótáborokba is, a Partiumhoz pedig családi szálak fűzik, hiszen felesége édesapja nagyváradi származású.

Balázs Imre József arra emlékeztetett, hogy a 90-es években Garaczi generációjáról – például Németh Gáborról vagy Hazai Attiláról – a kritikusok eltérően vélekedtek, egyikük megfogalmazása szerint „a semmi könyveit” írják – ezt a megbélyegzést Garaczi sem kerülte el főleg a Nincs alvás! című, 1992-es elbeszéléskötete kapcsán. Garaczi elmondta: pályakezdése idején ő és korosztálya többi képviselője nem nagyon hitte, hogy írók lehetnek, hiszen nagyon nehezen jelenhetett meg egy-egy kezdő író könyve, olykor 5–10 évet is várni kellett egy kötet kiadására. „Egy infantilizált nemzedék volt a mienk, senki nem is mert arra gondolni, hogy a diktatúrának egyszer vége szakad, azt hittük, örökké fog tartani. Németh Gáborral például 1976-ban ismerkedtem meg, ekkor mindketten úgy éreztük, hogy az életnek nincs értelme. Ugyanakkor a 80-as években nagyon intenzív volt az éjszakai élet Budapesten, sok tehetséges emberrel ismerkedtem meg klubokban, bulikon, akik szintén írogattak ugyan, de inkább csak maguknak. Akkor még nem lehetett leírni akármit, ezért elkezdtünk kísérleti szövegeket írni, avantgárd, marginális, underground próbálkozások voltak ezek, amelyeket a kommunista kultúrpolitika az akkori kritikai fegyvertárral nem tudott megtámadni, de a hatalom szemében már egyáltalán az is provokáció volt, hogy ilyen érthetetlenül írtunk” – magyarázta.

Az író elmondta: ebből a rezignált állapotból az ELTE bölcsészhallgatói által szerkesztett Jelenlét című irodalmi lap csapatával való megismerkedés rántotta ki. „Ezek a fiatal alkotók – mint Márton László, Kukorelly Endre – jobban szervezkedtek, mint mi, nemcsak az underground, de a hivatalos művészeti életben is ismertek voltak már akkor” – fogalmazott Garaczi. Mint kifejtette, a rendszerváltás után a kritika is nehéz helyzetben volt, hiszen akkor már bármiről értekezhettek, de ki kellett dolgozni azt a szempontrendszert, amivel meg lehetett közelíteni ezeket a szövegeket. „Valóságos hatalmi harcok zajlottak a kritikusok között, mindenki meg akarta szerezni magának ezt az irodalmat, amit mi műveltünk. A Nincs alvás! című könyvemről például egy úgynevezett kritikavita is elindult az Élet és Irodalom hasábjain” – emlékezett vissza Garaczi.

Az író a lemurkönyvekként is emlegetett regénytrilógiájáról is beszélt, amelynek harmadik kötete Arc és hátraarc címmel tavaly jelent meg. „35–40 éves voltam, amikor meguntam a nehezen értelmezhető, absztrakt szövegeket írni. Ekkortájt olvastam Kassák Egy ember élete és Márai Egy polgár vallomásai című kötetét, és nagyon tetszett, hogy bár saját életükről írnak, nagyon érdekes mindkettő. Ekkor döntöttem úgy, hogy ha nem is önéletrajzot fogok írni, de a saját tapasztalataimat felhasználom valamiképpen” – mondta Garaczi. A regényfolyam első része Mintha élnél címmel 1995-ben jelent meg, majd 1998-ban Pompásan buszozunk! címmel jött a folytatás – mindkettő egy serdülő gyerek élményeit meséli el, aki az író szavai szerint „hasonlít rá”. A tavaly megjelent harmadik rész már a Kádár-korszakban eltöltött katonaévek rossz tapasztalatait meséli el, amelyhez az író rengeteg anyagot gyűjtött, több olyan emberrel is beszélgetett, aki akkoriban volt katona.

Mindhárom kötet alcíme Egy lemur vallomásai, amelynek kapcsán az író elmondta: a lemur visszajáró lelket jelent. „Én is valamiképpen visszajárok ezekhez az emlékekhez, ezekhez a korokhoz a könyvekben. Az akkori történelmi kor hangulatát is igyekeztem megidézni” – mondta az író, elárulva, hogy folytatni szeretné a sorozatot. Garaczi László részleteket is felolvasott a három könyvből, nagy derültséget okozva a közönségnek, a beszélgetést követően pedig dedikálta könyveit.