Figaro nem szolgabohóc – Zenés vígjáték Vásárhelyen

Világhírű darabot mutat be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház: az évad utolsó nagytermi előadása Pierre Beaumarchais Figaro című vígjátéka lesz. Bár a zenében is bővelkedő előadás története csaknem negyedszázados, mai köntösbe öltöztette azt Keresztes Attila rendező.

Az eredeti címén Figaro házassága – Egy őrült nap Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais francia drámaíró legtöbbet játszott, sőt talán az egyetlen rendszeresen repertoáron lévő színdarabja a világ szinte valamennyi nagy színházában. Pedig keletkezésekor (1778-ban) nem örvendett nagy népszerűségnek, ugyanis egy eléggé kényes témát érint: az első éjszaka kegyúri jogát.

A főszereplő Figaro és jegyese, Susana esküvőjükre készülnek. Ezt a sorsdöntő pillanatot árnyékolja be gazdájuk, Almaviva gróf „előjoga”. A történet akkor kezd egyre bonyolultabbá válni, amikor a gróf hűtlenséggel vádolt felesége szövetkezik a kétségbeesett jegyespárral.

Beaumarchais darabját 1786-ban Lorenzo Da Ponte szerkesztette át opera szövegkönyvvé, zenét Wolfgang Amadeus Mozart írt hozzá. Az eredeti színpadi mű, azonban, megírásától operaszínpadra kerüléséig folyamatosan a cenzúra által tiltott alkotás volt nem csak Franciaországban.

Szerelem és kiszolgáltatottság

Keresztes Attila, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója a két klasszikus szerző, Beaumarchais és Mozart művét tekinti rendezése kiindulópontjának, ötvözi a két színpadi változatot. A történetben Galló Ernő játssza Figarót, míg Bokor Barna az urat, aki mindenképpen meg akarja szerezni az első éjszakát, a menyasszonyt pedig Gecse Ramóna alakítja.

„A szerelemről szól a darab, na meg a kisemberek kiszolgáltatottságáról” – mondja a Keresztes Attila rendező, aki szerint az előadás nagy erénye, hogy egy nagy közös játék lett. „Az én vígjátékaim abszurd sajátossága, hogy az érthetetlent addig csinálom, amíg érthető lesz” – fogalmazza meg a rendező, akinek – mondhatni – a kezei alatt formálódott Galló Ernő színművész.

„Nem volt könnyű, mert vígjátékról van szó, engem meg Keresztes Attila teljesen más útra terelt. Figaro figuráját a bohózat felé szokták elvinni, én is így indultam neki ennek a szerepnek, az előadás második részében azonban van egy monológ, amiből kiderül, hogy nem egy tipikus szolgabohóc ez a Figaro. A monológban ugyanis olyan morális problémákat és társadalmi kérdéseket feszeget, amelyből kiderül, hogy sokkal mélyebb, sokkal összetettebb ez a figura” – fogalmazta meg a címszerepet játszó Galló Ernő.

Bokor Barna megjegyezte, hogy már a próbafolyamat is sokszor igen mulatságos volt. „Ha a közönség is annyit fog szórakozni, mint amennyit mi szórakoztunk a próbákon, akkor nyert ügyünk van, és ha csak feleannyit, már akkor is jó” – mondta a színművész, aki szerint könnyfakasztó tavaszi hangulatú előadást hozott össze a Tompa Miklós Társulat.

Barokk és rokokó tobzódás mai térben

Bár a darab csaknem kétszázötven éves, nem egy korabeli díszletet kapott az előadás, többek közt azért sem, mert nagyon költséges lenne rekonstruálni annak a kornak a festett háttereit, díszleteit, Keresztes Attila szerint ráadásul ma már nem is szükséges. „A művészet azóta már annyit tanított bennünket, hogy létre tud jönni ez a barokk, rokokó tobzódás egy mai térben is” – mutatott rá a rendező.

Gáspárik Attila vezérigazgató hozzátette, Fodor Viola azon ritka díszlettervezők közé tartozik, akik kihasználják a színpad dimenzióit. „Nem fél a nagy tértől, a marosvásárhelyi teátrumé a legnagyobb színpad Romániában, így a legtöbben meg is ijednek tőle. Fodor Viola már másodszor kapja el a szellemét ennek a térnek, s úgy alakítja ki az egészet, hogy közben a színészek is érvényesüljenek” – jegyezte meg Gáspárik.

A Tompa Miklós Társulat Figarója nem csak egy zenés, de énekes vígjáték is. A társulat tagjai amúgy is jól énekelnek, így a rendező szerint vétek lenne kihagyni a nagyszerű dalokat. Az előadáshoz zenét a társulat legfiatalabb tagja, Boros Csaba szerzett, az énekek közt pedig még Galló–Bokor-énekpárbajt is kapnak a nézők. Az előadás premierjét szerdán 19 órától tartja a Tompa Miklós Társulat.