
2011. október 25., 09:322011. október 25., 09:32
A sokféle ünnepelnivaló így együtt nem adott okot túlzott bizakodásra, ami az előadás minőségét illeti: e sorok szerzője a legrosszabbra felkészülve öltötte föl vasárnapi ruháját és mosolyát, előre megbékélve a gondolattal, hogy az esemény fénye, a meghatottság és az emelkedettség bizonyosan túlragyogja majd a darabbal szembeni elvárásokat.
A váradi közönség ugyanis köztudottan a pápánál is katolikusabb, ezért érthető és elfogadható lett volna, ha a társulat nulla kockázatvállalással felel majd meg a magától értetődően langyos-konzervatív igényeknek, csendben meghúzódva a pompázatos épület, a stukkók és aranydíszek árnyékában. A tény, hogy nem így lett, üdítő meglepetésként szolgált, még akkor is, ha Keresztes Attila rendezése és Bianca Imelda Jeremias kosztümjei nem nyerték el mindenkinek a tetszését. Az, hogy ez a Liliomfi nem az a Liliomfi, már a színpadkép megpillantásakor világossá válik: az eklektikus, a klasszicistát a szecesszióval és a neobarokkal ötvöző színházbelső kellemes ellentétéül szolgált a minimalista díszlet, a fehér ajtók, amelyek előtt a csiricsáré jelmezek és maszkok megkaphatták a nekik járó rivaldafényt. Csiricsáré, mondom, és emlékeztetek minden nézőt, hogy Szigligeti Ede Liliomfija eleve ripacskodásnak íródott, ám mintegy másfél évszázad elteltével természetesen a vígjáték szabályai is megváltoztak. A 2011-es váradi Liliomfi története és szövege is jócskán átformálódott, ám – észben tartva, hogy vígjátékról, nem pedig valamilyen súlyos mondanivalót hordozó műről van szó – mindvégig tiszteletben tartja az alapanyagot, nem abból űz gúnyt. A bolondos történetet habarcsként fogja egybe Cári Tibor zenéje, amelyet szerencsére mostanában gyakran használ a társulat. Inspirált választás volt a társulat két frissen szerződtetett, fiatal színésze a két főszerepre: Hunyady István filigrán alakjával és kócos parókájával a vándorszínész forró lelkesedését közvetítette, bár az énekrészeket nem kellett volna erőltetni, ezt az apró kellemetlenséget azonban percenként elfeledtette Pitz Melinda – lehet, hogy túl fiatal vagyok, de én még sosem hallottam ilyen szép énekhangú „váradi” színésznőt.
Jó volt a váradiak komikusi oldalát látni, jó, hogy nincs pátosz, és nincs komolykodás, jó, hogy gyakran meg lehet tapsolni a kirobbanó energiájú Csíky Ibolyát és a darabban (mintegy spontán) legézabácsizott Hajdu Gézát és a nevetni való, mégis valahol tragikus Kardos M. Róbert-féle bohócalakot.
Liliomfi – Szigligeti Színház, Nagyvárad, 2011.
Rendező: Keresztes Attila. Díszlet: Mira János. Jelmez: Bianca Imelda Jeremias. Zene: Cári Tibor. Szereplők: Hajdu Géza, Csíky Ibolya, Pitz Melinda, Hunyadi István, Kardos M. Róbert, Szotyori József, Gajai Ágnes, Pál Hunor, Dimény Levente, Varga Balázs.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.