A Magyarország kolozsvári főkonzulátusának rendezvénytermében tartott pénteki lapszámbemutatón házigazdaként Mile Lajos főkonzul és Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Egyed Emese egyetemi tanár, költő, irodalomtörténész méltatta Arany munkásságát, a magyar irodalom egészére kifejtett hatását. Mint mondta, a „tankönyvekben lakó\" Arany a magyar oktatás egyik alappillére, de kevesen tudják, hogy tudós is volt, amit szerényen rejtegetett. Szerkesztői, fordítói tevékenysége is jelentős, „javító ceruzája\" nyomán alakult ki például Az ember tragédiájának megjelent változata, Madách Imre az ő javaslatára módosította szövegét. Költőként „megpróbálta a lehetetlent\", hogy egyszerre szóljon a különböző műveltségű emberekhez.

Arany keresztelőjére emlékeztek Szalontán

Arany János példája a szorgalom, a tanulás és a munka fontosságára hívja fel az utókor figyelmét – mondta az MTI-nek Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, aki a költőfejedelem megkeresztelésének 200. évfordulójáról megemlékező református istentiszteleten és koszorúzáson vett részt vasárnap Nagyszalontán.

Az államtitkár hangsúlyozta: nem csupán Arany János költői hagyatéka, hanem a szigorú, konok, bibliás partiumi kálvinista identitásban gyökerező személyisége, személyes helytállása, a gondviselésbe és a jövőbe vetett mindenkori bizalma, a hazaszeretetre való szelíd buzdítása is mind példaértékű. Hoppál kitért arra is: az Arany János-emlékév négymilliárd forintos állami támogatásból valósul meg. Ebből Szalontán is terveznek infrastrukturális fejlesztéseket.

Karácsonyi Zsolt az ünnepi lapszámról elmondta, elsősorban arra a kérdésre keresték a választ: „mennyire modern, mennyire kortársunk Arany\". „Attól féltem, szobrot kell elhelyeznünk a lap hasábjain\" – mondta a főszerkesztő, aki szerint erre nem került sor, ugyanis a felkért szerzők episztoláikban a mára reflektálnak.

A jelenlévő Boda Edit, Egyed Emese, Horváth Benji, Varga Melinda és Varga László Edgár fel is olvasta művét, elárulva, miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a projektben. Horváth Benji „kollázst teremtett\", Varga Melinda gyermekkori élményéhez, a Hídavatáshoz nyúlt vissza, míg Varga László Edgár Arany legnagyobb érdemének azt tartotta, hogy a számtalan kitüntetés ellenére nem bízta el magát, egész életében meg tudta tartani azt a bizonytalanságot, ami a művészekre jellemző.

Demeter Zsuzsa, a Helikon szerkesztője rámutatott, Varga László Edgár versében érhető tetten az a fajta közéletiség, amely Arany korára is jellemző volt, a kolozsvári költő a jelenlegi erdélyi és magyarországi társadalom korrajzát adja.

Elhangzott, az Arany-emlékév kapcsán feltevődik a kérdés: ki tudjuk-e mozdítani Aranyt a köré épült kultuszból vagy még magasabb piedesztálra kerül? A szoboravatásokon és formális rendezvényeken túl az emlékév hozadéka inkább az, hogy „Arany nyelvén beszélhetünk saját magunkról\", hisz a szorgos, hétköznapi életű költővel mindenki azonosulni tud. Épp emiatt ő lehet „a híd\" a többi korabeli költő, író életműve felé, hogy ki tudjuk hozni őket a szürke homályból, mutatott rá az est végén Karácsonyi Zsolt.