Erdély – görbe tükörben

Igaz, a produkciót korábban egyszer már előadták a Yorick állandó helyszínén, a vásárhelyi vár egyik bástyájában. A kőszínházi bemutató feltette a pontot az i-re: a visszhangos siker azt igazolja, hogy a közönségre elementáris erővel ható, igen magas színvonalú előadás kerekedett Székely Csaba darabjából. Sebestyén Aba színművész, a Yorick Stúdió vezetőjének rendezésében Bányai Kelemen Barna, Gulácsi Zsuzsa, Kovács Botond, Nagy Dorottya és Viola Gábor hús-vér figurákat elevenített meg a színpadon. A bezárt bánya miatt munkalehetőség nélkül maradt község lakóinak kétségbeejtő helyzetét bemutató előadás során a két főhős, Vajda Iván (Viola Gábor) és Csillag Mihály (Bányai Kelemen Barna) a nézők szeme láttára vetkőzik ki önmagából a szilvapálinka hatására.

A szerző mélylélektani folyamatot ábrázol. Ugyanakkor érzékelteti: a rendszerváltás utáni Erdély lakóinak egyik fő gondja az, hogy az összeomlott szocialista gazdasági rendszer helyébe a legtöbb településen semmi nem lépett, az emberek helyzete kilátástalanná vált. A dologtalan férfiak ideig-óráig az alkoholmámorba, majd, amikor már ez sem segít, öngyilkosságba menekülnek. A darab mellékszála, hogy a községbe anyaországi tévés stáb érkezik, amely az öngyilkossággal mint társadalmi jelenséggel kíván foglalkozni. Székely Csaba maró gúnnyal érzékelteti, hogy a magyarországi média leginkább múltba révedő, együgyű csodabogaraknak tekinti az erdélyi embereket, ekként ábrázolja őket. A színészi alakítások egytől egyig telitalálatnak minősíthetők. Viola Gábor robusztus alkata kiválóan alkalmas arra, hogy a tétlenségre ítélt székely férfit úgy ábrázolja, mint állandóan kitörni készülő vulkánt. Némileg ellenpontozza őt a falusi doktort alakító Bányai Kelemen Barna, aki finomabb húrokat penget.

Torokszorító vívódása igen meggyőző. Nagy Dorottya már többször bizonyított a marosvásárhelyi deszkákon. Ilona-alakítása ezúttal eszköztelenségével, bájával hatásosan fékezi a két központi férfialak hangoskodását, trágárságokkal tarkított randalírozását. Gulácsi Zsuzsa, aki nemrég végzett a színi egyetemen, és szabadúszóként próbálja megtalálni a helyét az erdélyi magyar színjátszásban, korábban Kiss Csaba A dög című drámájában még kissé színtelen, bátortalan alakítást nyújtott.

A Bányavirágban légies könnyedsége visszafogottsága ellenére éppen olyan erőteljesen hat a nézőre, mint a hangoskodó férfiak. Kovács Botond a község némileg tehetősebb, anyagi gondokkal nem küzdő lakosát mintázza meg. Öngyilkossága némileg indokolatlan, szerepformálása viszont hibátlan.
Sebestyén Aba rendezői ötletei az előadás előnyére válnak. Az előadás végén egy tévéképernyő segítségével a nézők groteszk formában szinte újra végignézhetik az előadás során történteket. A videóbetét Sebesi Sándor munkája. A díszleteket és jelmezeket Lukácsy Ildikó tervezte. Az előadás további nagy erénye az élő zenei aláfestés. Czerán Csaba furulyajátéka időnként hatásosan emeli ki a darab, az egyes jelenetek mondanivalóját.

Bányavirág – a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház koprodukciója, 2011. Szerző: Székely Csaba. Rendező: Sebestyén Aba. Díszlet- és jelmeztervező: Lukácsy Ildikó. Szereplők: Bányai Kelemen Barna, Gulácsi Zsuzsa, Kovács Botond, Nagy Dorottya, Viola Gábor