Egy Holdpolgár a Bradbury utcából

„Egy korábbi beszélgetésen Szilágyi István író, a Helikon főszerkesztője azzal provokált minket, hogy a mai erdélyi magyar irodalomban van minden, de nincsenek nagy művek. Hát úgy gondolom, hogy Papp Attila jelenleg egy nagy mű megírásán dolgozik. Harmincegy éves, eddig két kötete jelent meg, ebből is látszik, hogy nem írja túl magát, inkább kivárja, amíg egy szöveg megérik” – mondta a költő beszélgetőtársa.

„Nem azt mondtam, hogy nincsenek nagy művek a mai erdélyi magyar irodalomban, hanem azt, hogy sokkal több a született tehetség, mint az igazán jó mű. Az építőelemek sok esetben nagyon jók az egyes szerzőknél, azonban gyakran ezeket nagy telkeken halmozzák fel, és itt, miután nem kezdenek el belőlük építkezni, felveri őket a gaz” – pontosított később Szilágyi István, aki szerint Papp Attila Zsolt magányos alkotó, olyan szempontból, hogy nem ő írja a verset, hanem a versek íratják meg vele magukat.

„Mégsem válik kiszolgáltatottá, hiszen amikor a kész szöveget elolvassuk, láthatjuk, hogy milyen jól kezeli a versformákat. Ez az írói hozzáállás veszélyeket is rejt magában, mert így előfordulhat, hogy a vers megtorpan önnön genézise előtt. Viszont ha szépen beszél a versekkel, ha engedi, hogy megszülessenek, akkor én szép jövőt jósolok neki” – mondta Szilágyi.

Szántai János kiemelte: az újabb versekben előfordul a Bradbury utca, a Lem tér vagy éppen a Calvino köz (mindhárom science fiction író nevére utal), de az alien alakja is felbukkan, és gyakran jelenik meg a Hold is, de nem úgy, mint a romantikus irodalomban, hanem a költő gyakran a Holdról szól hozzánk (Holdpolgár). „Ez meglátásom szerint új vonulat Papp Attila Zsolt költészetében, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy szerzőnk science fiction lírát művel” – fogalmazott Szántai. A hétfői találkozó felolvasással, majd kötetlen beszélgetéssel zárult.