Egy falatnyi Broadway Nagyváradon

A Producerek című musical történetének középpontjában Max Bialystock Broadway-producer áll, aki épp egyik megbukott darabjának veszteségeit heveri ki, amikor a hozzá érkező könyvelő – a  különben produceri életről álmodozó – Leo Bloom rájön, hogy egy garantált bukás után nem kellene kifizetni a befektetőket. Max meggyőzi, hogy ültessék gyakorlatba az elméletet. A neonáci Franz Liebkind Virágok Hitlernek című darabja és a homoszexuális rendező, Roger De Bris megfelelőnek tűnik a fiaskóhoz: már csak gyenge színészekről és táncosokról, no meg a kiéhezett öregasszonyoktól erotikus játszadozással kilobbizott két millió dollárról kellett gondoskodniuk a terv kivitelezéséhez.

Csakhogy a szakma végül a Broadway legjobb szatírájaként ünnepelte a kudarcnak szánt előadást, Leo pedig Max nélkül, szőke asszisztensükkel, Ullával megszökik Rióba a pénzzel. A bírósági tárgyalásra azonban visszajön az immár feleségévé avanzsált butácska színésznővel és producertársa mellett vonul börtönbe a csalás miatt. A büntetés alól a Sing Singben rendezett előadásuk mentette fel őket, hogy utána sztárként térjenek vissza a Broadway-re. Akik már látták a darab 2005-ös amerikai filmfeldolgozását – Nathan Lane-el, Matthew Broderick-kel és Uma Thurmannal a főszerepben – azok számára elsőre talán furcsán hangozhatott a román nyelvű szöveg, de Ada Maria Ichim fordítására nem volt panasz. A három órás előadásban egymást érték a jól érthető humoros mondatok, amelyeket csak felerősített, ahogyan azokat a Max-et kiválóan alakító Alexandru Rusu vagy a Rogert játszó Richard Balint előadta, de a társulat művészeti igazgatója, Daniel Vulcu is találóan formálta meg a neonáci szövegírót.

„Rusu vitte a hátán az egész előadást” – vélte a lapunk által megkérdezett néző, aki Pavel Sîrghi Bloomjának karakterfejlődését hiányolta és az Ullát alakító Dania Ţincától sem kapott áttörő élményt. Halasi Imre rendező kreativitását azonban jól tükrözte az, amikor a Virágok Hitlernek próbáján Roger a nézőtérről dirigálta a színészeket, vagy amikor annak partnere, Carmen (Petre Ghimbăşan) az egyik páholyból tapsolta az előadást, amelynek közönségét a valódi nézők játszották. András Lóránt koreográfiája valóban tükrözte a Broadway hangulatát, ám a táncosok mozgásának összhangja helyenként hiányzott, így a show-elemek végül hagytak némi kívánnivalót maguk után. A zene és a közös éneklések azonban kárpótolták a közönséget – percekig állva tapsolták előadást.