2010. június 01., 09:552010. június 01., 09:55
Mint elmondta, egyebek mellett egy operafesztivál megszervezését tervezi. „Ez a hely annyira sérült, annyi sebet kapott a történelem viharai során, hogy itt az ideje, hogy elkezdjük begyógyítani ezeket. És azt hiszem, hogy nagyapám (Bánffy Miklós – szerk. megj.) szellemében, aki a budapesti Operának is az igazgatója volt, ennek a helynek a sebeire nem a múzeumok csöndje, hanem a zene, a művészetek és a fiatalok nyüzsgése lesz a gyógyír” – fogalmazott az örökös.
Talán a fiatalok körében egyre divatosabb vámpír- és boszorkányfilmek teszik, talán az általános retró- és nosztalgiahangulat: tény, hogy Drakula „reneszánszát éli” világszerte. A kolozsvári Transilvania filmfesztivál (TIFF) szervezői pedig a tőlük már előző években is megszokott érzékkel alkalmazkodnak a trendekhez, és két Drakula-filmklasszikust is műsorra tűztek: Tod Browning angol nyelvű, 1931-es Draculáját és annak spanyol nyelvű „ikertestvérét”, amelyet George Melford rendezett, ugyanabban a díszletben és ugyanabban az évben.
Ez utóbbi számít a „mostohagyereknek”, talán a spanyol nyelv miatt. Tény azonban, hogy a filmtörténet hispán vámpírmozijának rendezője, ha élne, elégtételt érzett volna vasárnap este Bonchidán, ahova a viharos idő ellenére több mint ötszáz nézőt vonzott. Nyilván hatalmas érdeme volt ebben az amerikai gitárvirtuóznak, Gary Lucasnak is, aki a kétórás filmet élő gitárzenével kísérte végig. A vörös fényekkel belülről megvilágított romos kastélyépület, a sötét udvaron lobogó fáklyák, de még a vészjóslóan gomolygó fekete felhők is hozzájárultak ahhoz, hogy a nézőknek ne kelljen a szomszédba menniük egy kis hátborzongásért.
„Gyerekkorom óta, vagyis amióta olvastam Drakuláról, lenyűgöz ez az ország. Erdélyben, a bonchidai Bánffy-kastélyban Drakula-filmhez zenei aláfestést játszani: ez az egyik legjobb dolog, ami megtörténhetett velem” – nyilatkozta Gary Lucas. Habár a közel nyolcvan éve forgatott őshorrorfilm vérfagyasztónak szánt jelenetei a mai közönségből inkább derűt váltottak ki, mintsem ijedtséget, a gitárművész pszichedelikus játéka és a hely hangulata megtették a hatást: a közönség hatalmas tapssal jutalmazta az egyedülálló élményt.
Kevesen tudták, hogy a bábeli kavalkádban a számos külföldi meghívott, bukaresti filmrajongó és Erdélyre először rácsodálkozó művész között a közönség hátsó sorainak egyikében ott ült a kastély örökösnője, Bánffy Katalin egyik lánya, az Egyesült Államokban élő Bánffy Nicolette is. Édesanyja fiatal lányként hagyta el a kastélyt 1944-ben, és azóta nem volt lelkiereje visszatérni a családi kastély falai közé, habár Kolozsváron és környékén többször megfordult. Bánffy Nicolette azonban 2004 óta már többször járt Bonchidán, és a TIFF által premierként szervezett vetítésen személyesen is részt akart venni. „Csodálatos élmény ez nekem, fantasztikus volt látni a tömeget a kapu előtt – jelentette ki a Krónikának Bánffy Nicolette. – És remélem, hogy ez csak a kezdet.
Terveink között szerepel egy nemzetközi zenei fesztivál megrendezése a kastély falai között, hisz én is, férjem is rajongunk az operáért. Ezt egy karitatív célú rendezvényként álmodtuk meg, és ebben Marina Sturdza hercegnő is szerepet akar vállalni, és amelynek bevételeiből egyrészt árva gyerekeket támogatnánk, másrészt a kastély további felújításához járulnánk hozzá. A filmfesztivállal megkezdett együttműködést is folytatni szeretnénk.” Arra a kérdésre, hogy miért nem inkább egy csöndes múzeumot rendeznek be a nyilvánvalóan zajjal és nyüzsgéssel járó fesztiválok helyett, Bánffy Nicolette (aki bonchidai látogatásai során a kastélyban lakik férjével) azt mondta: nagyapja, a Helikon-alapító Bánffy Miklós is benne volt a társadalmi és kulturális élet sűrűjében, és nekik ezt az örökséget kell továbbvinniük.
„Ez a hely annyira sérült, annyi sebet kapott a történelem viharai során, hogy itt az ideje, hogy elkezdjük begyógyítani ezeket. És azt hiszem, hogy nagyapám szellemében, aki a budapesti Operának is az igazgatója volt, ennek a helynek a sebeire nem a múzeumok csöndje, hanem a zene, a művészetek és a fiatalok nyüzsgése lesz a gyógyír” – tette hozzá az örökösnő, aki bevallotta: az elején édesanyjához hasonlóan rettegett hazajönni, és szembenézni a pusztuló családi otthon látványával, de most már úgy érzi, a bonchidai Bánffy-kastély megmenekült és élni fog.
Szerző: Tofán Koós Imola
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.