Családcentrikus alkotók - Interjú Matthieu Darrasszal, a pozsonyi filmfesztivál igazgatójával

– A filmfesztivál kategóriáinak egyike a korrupciót járja körül. Korrumpálva érezte magát a fesztivál művészeti igazgatójaként?
– A korrupciónak sok formája létezik. A korrupció az egyénből indul, igen pici döntésekben, vagy éppen ezek hiányában mutatkozik meg az életben. A korrupt emberre jellemző, hogy nem érez bűntudatot. Minden attól függ, hogy hol húzod meg a határokat. Ami ezt a fesztivált illeti, ismertem a korábbi helyzetet, és kijelöltem saját határaimat, de igazából nem szembesültem még olyan helyzettel, amelyben korrumpálva éreztem volna magam. Szabadon hozok döntéseket a saját feladatkörömben, az akarom, hogy sikeres legyen a fesztivál. A filmek révén el szeretném vezetni a közönséget bizonyos helyekre, hogy olyan dolgokat fedezzenek fel, amelyeket talán nem is szándékoztak.

– Miért választotta ezt a témát, miért érdekli önt a korrupció?
– A korrupció egyfajta alvilág, árnyékbirodalom, nem tudni, mennyi látszik ki a jéghegy csúcsából, ezért igen nehéz a valóságot látni. Szlovákiában engem főleg az lepett meg, hogy a korrupció eléggé nyilvánvaló jelenség, amit az emberek majdnem természetesként kezelnek, akárcsak Romániában. Nem mintha Franciaországban nem lenne korrupció, de mintha jobban sikerülne a színlelés, jobban el lenne rejtve elegáns formákba vagy jogszabályokba. Érdekes lehetőségnek látom a filmkészítésben, hogy az alkotások láthatóvá tegyék, megmagyarázzák a társadalmi valóságot. Másrészt meglehetősen kevés filmet láttam magáról a korrupcióról – a korrupt rendszerről sokkal több film szól, ha kitágítjuk a definíciót, rengeteg ilyen jellegű alkotást lehet találni –, amit én akartam, sokkal szűkebb értelmezésben, ahhoz már három éve keresem a filmeket. A keresés során találtam 40–50 filmet, ezek közül végül tíz került be A gonosz jól alszik című szekcióba.

– Lát-e valamiféle, akár trendnek is nevezhető közös jellemzőt a fesztiválon bemutatott filmek között?
– Igen, az idei filmfesztiválokon sok film szólt a családról és családi problémákról. Szerettem volna egy külön kategóriában bemutatni a fesztiválon az elvesztett szülőkről szóló filmeket, mert ez igen gyakori téma, de aztán arra gondoltam, hogy ez túl depreszszív lenne. A versenyprogramba is sok családi történet került, de azt nem lehet igazából trendnek nevezni, mert a legtöbb elsőfilmes alkotó a családról készít filmet. Kezd újból központba kerülni a természet. Például Constantin Popescu A fiatal harcos portréja (Portretul luptătorului la tinereţe) című filmjében is hangsúlyosan jelen van. Világszerte igen jellemző, hogy vidékről nagyvárosokba költöznek az emberek. Filmekben pedig gyakran előfordul, hogy a szereplők problémáik megoldásához kiköltöznek falura, így sokszor tematizálódik a filmekben a természet. Például a magyar filmre, Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című alkotására is jellemző ez, hiszen az apa, akinek bűntudata van, amiért elhagyta fiát, megpróbálja helyrehozni korábbi tévedését, és a film végén mindketten elmennek az Alpokba.

– Ön 2009-től a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatója. Mi változott „mandátuma” alatt?
– Ami szerintem pozitív változás tavalyhoz képest, az a filmek feliratozása – tavaly szinkronfordítással hidaltuk át a nyelvi akadályokat –, de a feliratozást sokkal jobb megoldásnak látom, és azt is, ha a közönség megváltoztatja mentalitását ilyen szempontból. Kerekasztal-beszélgetéseket is szerveztünk, ugyanakkor idén több filmes szakembert hívtunk meg a világ minden tájáról, és szisztematikusabb a fesztivál felépítése.

– Milyen szempontok szerint válogatta ki a filmeket?
– Elsősorban azokat a filmeket választom ki, amelyek igazán nagy hatással vannak rám, vagy megrázó élményt nyújtanak, de az idei szelekcióra ez talán annyira nem jellemző. Olyan filmeket válogattam a fesztivál programjába, amelyek felkeltik az érdeklődést, kíváncsivá teszik az embert, ugyanakkor segítik a világ megismerését és jobb megértését, új nézőpontot, valami érdekeset hoznak. Azért is kerültek be a fesztiválprogramba például a szaúd-arábiai rövidfilmek, mert egyre gyakrabban beszélünk a közel-keleti ügyekről, de nem ismerjük az ottani helyzetet. Ugyanakkor arra is törekszem, hogy megmutassam a filmek sokszínűségét. Nem igazán lehet valamire specializálódni, a válogatás nem is tükrözheti, hogy mit szeretek a filmekben, hiszen nem magamnak válogatom az alkotásokat, hanem a közönségnek.

– Mit tűzött ki célul az elkövetkezendő évekre nézve?
– A legnehezebb talán meggyőzni a szlovák filmeseket, hogy részt vegyenek a fesztiválon, mert eléggé konzervatívak. Nemrég egy beszélgetés során felmerült, hogy mennyire fontos a filmfesztiválok közötti szolidaritás. Kezd körvonalazódni jövőre egy közös szekció, amelyet együtt szervezünk több európai filmfesztivállal. Szomorúan veszem tudomásul, és butaságnak tartom, hogy a kis filmfesztiválok mondhatni verekednek egymás közt. Ehelyett inkább együttműködésre lenne szükség, arra, hogy megosszák a tapasztalatokat egymással.

Szerző: Plájás Erzsébet