Justine Triet francia rendezőnő magasba emeli az Arany Pálmát
Fotó: Facebook/FestivaldeCannes
Szombat este lezárult a 76. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, mely számos alkotó nagy „visszatérését” jelentette, olyan rendezők új filmjeinek bemutatójára került sor a versenyprogramban, mint Aki Kaurismäki, Wim Wenders vagy Ken Loach. Lázas találgatás előzte meg a díjátadót, sokan a versenyszekció már jól ismert résztvevőinek jósolták az elismeréseket.
2023. május 27., 23:542023. május 27., 23:54
2023. május 28., 09:032023. május 28., 09:03
Justine Triet francia filmrendezőnő drámája érdemelte ki az idei cannes-i mustra fődíját. Az Anatomie d'une chute (Egy zuhanás anatómiája) című filmben egy írónő próbálja bizonyítani ártatlanságát férje halála ügyében. Az alkotás hangulata különösen hatásos, már-már nyomasztó feszültségét a néző a moziteremből kilépve is magával viszi.
A zsűri a fesztivál második legjelentősebb díját, a Nagydíjat Jonathan Glazer The Zone of Interest című filmjének ítélte oda.
A Nagydíjat Jonathan Glazer The Zone of Interest című filmjének ítélték oda
Fotó: Facebook/FestivaldeCannes
A rendező a rá jellemző stílusban viccelődött, szórakozott jelenése során a Lumière színházban, de a közönség hosszas ovációja a film bemutatója után szemmel láthatóan meghatotta a már sokszorosan díjazott alkotót.
A filmben szinte „nem történik semmi”, de olyan szépen, esztétikusan jelenik meg az, amit ténylegesen konyhaművészetnek lehet nevezni, hogy a néző egyszerűen belegyökerezik a moziszékbe, még akkor is, ha az agya már 15 perc után ételért kiált (hiába evett előtte). A Juliette Binoche és Benoît Magimel által alakított szakácspáros ételei láttán a nézőknek két órán keresztül csorgott a nyála (szerencsére a sötétben nem lehetett látni, hogy szó szerint-e).
A legjobb színésznőnek járó díjat Merve Dizdar vehette át a Les Herbes Séches (r.: Nuri Bilge Ceylan) című filmben nyújtott alakításáért, míg a legjobb férfi színésznek járó díjat Kōji Yakusho, aki Wim Wenders Perfect Days című filmjének főszereplőjét játszotta (sokan a filmhez is nagy reményeket fűztek, hiszen mind a fesztivál nézői, mind a szakma pozitívan értékelte a német rendező Tokióban játszódó alkotását).
A versenyszekció – melynek legtöbb alkotását megnézhettem a helyszínen – nagyon sokszínű, változatos volt, és meglepetéseket is tartogatott:
Itt érdemes kiemelni Karim Aïnouz Firebrand című alkotását, melynek középontjában Katherine Parr, VIII. Henrik hatodik és egyben utolsó felesége áll, s melyben a királyt alakító Jude Law játéka egészen kiváló. Érdemes megemlíteni Marco Bellocchio olasz rendező Rapito című filmjét is, mely Edgardo Mortaráról, egy fiatal zsidó fiúról szól, akit a pápai államok vettek el családjától, és katolikusként nevelkedett.
Frédéric Tellier Abbé Pierre című filmje a szegényeket és menekülteket támogató Emmaüs szervezetet alapító katolikus pap életét mutatja be.
Azt a jelenetet, melyben a pap Jean-Marie Le Pent, a francia szélsőjobboldal veteránját kritizálta, a közönség intenzíven lereagálta, többen éljeneztek a hírhedten homofób és rasszista politikussal szemben megfogalmazott gondolatok nyomán. Wes Anderson Asteroid City című filmje, mely hozta a tőle megszokott stílust, képi világot – a rendező ezúttal az ötvenes évek Amerikájának miliőjébe helyezte szokatlan történetét – nagy közönségkedvenc volt.
Nagy esélyesként tartották számon Ken Loach The Old Oak című filmjét is, amely egy angol kisvárosról szól, ahol nem fogadják túl szívélyesen az oda érkező szíriai menekülteket. Bár a történet nagyon más, a fesztiválpalota sötétjében, akaratlanul eszembe jutott, hogy tavaly, ugyanitt került bemutatásra a hasonló tematikájú, R.M.N. című film is, melyben Cristian Mungiu román rendező a Gyergyóditróba érkező Srí Lanka-i pékek történetét dolgozta fel.
– aki részt vett a film ünnepélyes bemutatóján is.
Bár rendszerint a fesztivál nagyjátékfilmeket tartalmazó versenyszekcióját övezi a legnagyobb érdeklődés,
Az elismerést Enyedi Ildikó zsűrielnök adta át a rendezőnőnek. Az MTI szerint 4288 benevezett rövidfilmből 11 versenyezhetett az Arany Pálmáért. A cannes-i bemutatót követően a 27 című produkció júniusban a világ egyik legrangosabb animációs filmfesztiválján, Annecyban is megméreti magát, ahol ugyancsak a rövidfilmes versenyprogramban kapott helyet.
A szokatlan és merész művészfilmeket tartalmazó Un Certain regard című szekció díjazottait már péntek este kihirdették: húsz versenyfilm közül a Molly Manning Walker által írt és rendezett How to Have Sex című brit film nyerte el leginkább a zsűri tetszését. A How to Have Sex három kamaszlány története, akik afféle felnőtté avatós vakáción vesznek részt. A film versenyez a Caméra d’or és a Queer Pálma díjért is.
A szekció Ensemble nevű díját a Crovrãé (The Buriti Flower) című portugál-brazil film kapta João Salaviza és Renée Nader Messora rendezésében. A brazil esőerdő őslakosairól szóló dráma maradandó filmélményt jelentett, amire az is rátett egy lapáttal, hogy a cannes-i bemutatón részt vettek a film szereplői, akik valódi dél-amerikai őslakosok. Öltözetük, kinézetük a nyugati ruhadarabjaik ellenére is hűen árulkodott arról a fesztiválpalota színpadán, hogy a film nem csak egy könnyed életkép, nem csak egy látványos alkotói megvalósítás, hanem üzenetet hordoz.
A május 16. és 27. között lezajlott fesztivál sok izgalmas beszélgetésnek is helyet adott,
A 85 éves Jane Fondával zajlott beszélgetést személyesen is meghallgathattam, és szemmel látható volt az aktivizmus iránti lelkesedése. A még ma is aktív amerikai színésznő – aki szombaton este átnyújtotta az Arany Pálmát Justine Triet francia rendezőnőnek – sok humorral, rengeteget viccelődve mesélt filmes karrierje tapasztalatairól. Így például arról, hogy Robert Redford, akivel négyszer is együtt játszott, s akit mindig egy nagyon jóképű férfinak tartott, nem szeretett csókolózni a forgatások alatt, és ő ezt nagyon sajnálta. Elmesélte, mennyire fontos számára a klímakrízis elleni küzdelem, illetve a feminizmus is.
Igazi, rég nem látott „sztárparádé” az idei Cannes-i Filmfesztivál, melyen a filmes szakma színe-java tiszteletét teszi – sokan sok év kihagyás után.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Spiró György Elsötétítés című drámájából készült előadást mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Az utókor „méla, halkszavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet maga után hagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából.
Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szept. 30. ̶ Debrecen, 1991. január 24.) szerkesztő, kritikus, prózaszerző életművére összpontosító, kétnapos konferenciát és irodalmi rendezvényt szerveznek Kolozsváron.
A nagybányai festőiskola ritkán látható alkotásait bemutató tárlat nyílik április 18-án, szombaton Nagyváradon, a római katolikus püspöki palotában – közölte a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtószolgálata.
Összesen csaknem háromszázezer nézőt vonzott eddig a Káel Csaba Magyar menyegző című filmje, amelyet Magyarországon több mint kétszázezren, a határon túl pedig kilencvenezren láttak eddig.
A Nemzeti Archívum munkájának köszönhető válogatás nem csupán médiatörténeti érdekesség, hanem olyan hagyomány élő lenyomata, amely immár hivatalosan is hungarikummá vált: ez a déli harangszó.
A Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) hivatalos partnerségi megállapodást kötött
Ötödik alkalommal tartanak könyvünnepet Sepsiszentgyörgyön, a SepsiBook könyvvásárra és kortárs irodalmi fesztiválra május közepén várják a közönséget.
Marius Andruh kémiaprofesszor lett a Román Akadémia új elnöke.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!