Bocsárdi: a seregszemlékben hiszek, a versenyekben nem

– Mit jelent önnek és az erdélyi magyar színjátszásnak az a díjözön, ami a marosvásárhelyi Uniter-gálán zúdult a szakmára?

– Annak örülök a leginkább, hogy mostanra természetessé vált, hogy évről évre az erdélyi magyar színjátszás ott lehet a jelöltek és a győztesek között. Évekkel ezelőtt, amikor először került fel a nevem a jelöltlistára, még nagyon meglepődtem. Most már el kell ismernem, hogy a román színházi szakma olyan tárgyilagossággal közelít a kérdéshez, amit más területen lehetetlen tapasztalni.

– Az ön által színpadra állított Hamlettel két fontos díjat söpörtek be – a rendezői és a díszletervezői munkáért járót. A produkciójuk ugyanakkor esélyes volt a legjobb előadásnak járó díjra is, ezt viszont a kolozsvári magyar színház nyerte el, holott általában a rendezői díj társul az előadásnak járó elismeréssel. Csalódott?

– Nyílván imponált, hogy a nagydíjra is esélyesek voltunk, de már fordult elő, hogy öt jelöléssel vágtunk neki a gálának, de végül egyetlen díjat sem vihettünk haza. Viszont ez benne van a pakliban, sőt mondhatnám, természetes dolog. Még nem láttam sem a kolozsváriak Viktorját, sem a kategória harmadik jelöltjét, a nagyszebeniek és a budapesti Maladype Színház koprodukciójaként született Mester és Margarita című előadását, így véleményt sem nyilváníthatok.

Amúgy én nem hiszek abban, hogy valami abszolút a legjobb. Mint ahogy abban sem hiszek, hogy egyik előadást a másikkal lehet versenyeztetni, és a kérdést objektíven megválaszolni. Az, hogy valamelyik társulatról azt állítsák, hogy az év legjobbja volt, szerintem túlzás is, és nem is hangzik jól. A seregszemlékben hiszek, de a versenyekben nem. Egyébként nem tartom sem jónak, sem természetesnek az előadások díjazását. És mindezt nem azért mondom, mert nem a Hamlet vitte el a fődíjat.

– Mennyi esélyt adott magának egy ilyen erős mezőnyben, a Kolozsváron dolgozó Silviu Purcărete és a Nagyszebenben rendező Balázs Zoltán mellett?

– Előadásunkat személyesnek, egyszerűnek, tömörnek és erősnek érzem. Nagyon jó a színészek teljesítménye, rendkívül izgalmas a téma. Reménykedtem, hogy a két díjra jelölt szereplő, Mátray László és Pálffy Tibor, valamint Bartha József marosvásárhelyi díszlettervező révén nyerünk. Nagyon sajnálom, hogy színészeinknek nem adatott meg, hogy nyerjenek, Mátray esetében ez a második alkalom, amikor ott van az első három között, Pálffyt most terjesztették fel először. Gratulálok Bartha Jocó képzőművész barátomnak, akivel lassacskán harminc éve dolgozom. Az, hogy én is ott legyek a nyertesek között, számomra teljesen másodlagos kérdésnek számított.