Bajvívás „élesben”, török félhold alatt

Bár sokan esernyővel érkeztek, alaptalannak bizonyult az aggodalmaskodás, hiszen – mintegy „megrendelésre” – tiszta volt és maradt az égbolt ezen a sokak számára maradandó emlékű estén. Az egri művészek már több éve játsszák a produkciót, amelyet ezúttal a Hargita népi együttes táncosaival együtt adtak elő. A mintegy százötven fős csapat látványos csatajelenetekkel kápráztatta el a nézőket.
Mintha ez is forgatókönyvhöz tartozott volna, fél tízkor a csíksomlyói színpad bal oldalánál előbukkant a török lobogó szimbóluma, a félhold, és elkezdődött az Egri csillagok című musical. A távvezérlésű mikrofonok kezdeti recsegését a hangtechnikusok néhány perc alatt megszüntették, s az elkövetkezendő két és fél órában – ahogy mondani szokás – úgy szólt a dal, akár a lemezen. A Magyaroszágon már több éve színpadra állított produkció dalai mára slágereknek számítanak, most az erdélyi közönségen is „tesztelhette” ezeket az egri Agria Nyári Játékok társulata. A somlyói közönség hamar ráhangolódott a musical dallamvilágára, szinte minden szám nyílt színi tapsot kapott. A forgatókönyv írói nem sokat változtattak Gárdonyi Géza világhírű regényének cselekményén, csupán annyit, hogy a harminchárom napos ostrom történései Dobó István és Bornemiszsza Gergő visszaemlékezése alapján elevenednek meg, a hősi végvári küzdelem után harminc esztendővel.
A mintegy százötven fős stáb gondoskodott arról, hogy látványosságokban se legyen hiány. A táncosok alakításán kívül a csatajelenetek kötötték le leginkább a nézők figyelmét. Nem volt veszélytelen a harci „játék”, mivel a küzdők nemcsak mímelték a bajvívást, a kardok a szó szoros értelmében szikráztak a színpadon. A harcból a lovas íjászok és kardforgatók is derekasan kivették a részüket, néhányuk az ősmagyarok egykoron rettegett hátrafelé nyilazását is bemutatta. Az ágyúszót utánzó petárdák dörrenései csak a lovakat riogatták, de nem történt baleset, az egyetlen megbokrosodott állatot is hamar megzabolázták a lovászok. Érdekes rendezői megoldás volt Jumurdzsák és Dobó várkapitány beszélgetése: Dobó a színpadról szólt, míg a török a reflektorok kereszttüzében, a színpad mögötti magaslatról, a kápolna mellől „kiabált be” a várba.
Mivel egy érett és nagyon jól összehangolt csapat művészi produkciójáról van szó, talán nem lenne méltányos kiemelni egyes színészek teljesítményét, de a közönség reakciójának alapján mindenképpen említésre méltó a cigány Sárközit alakító Rácz János, a Jumurdzsák alakját megformáló Tunyogi Péter, és a Ceceinét játszó Saárossy Kinga ének- és tánctudása. A címben is említett, befejező dal soraival a szerzők újrafogalmazták a végvári vitézek ötszáz évvel ezelőtti, akkor meddő fohászát: „Nézz ránk Európa,/ Állj mellénk a harcban,/ Érted is küzdünk,/ Ha védjük a magyar hazát.” Nemzeti imádságunk és a Székely himnusz eléneklése után az egriek nevében Saárossy Kinga így szólt a csíksomlyói közönséghez: „Üzenettel jöttünk: a hit, a remény, és a szeretet üzenetével. Hit önmagunkban, hit testvéreinkben, hit az összetartozás erejében. Remény a magyar nemzet felemelkedésében. Remény, hogy mások érzékenységének megsértése nélkül kezet nyújthassunk egymásnak. Szeretet, mely összefűz bennünket: Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Erdély és az Anyaország magyarjait.” Éjféltájban, a csillagfényben zárt sorokban hazafelé indult a tömeg, és elkísérték őket Dobó kapitány utolsó szavai: Terülj fölénk oltalmazó ég, tekintsetek reánk, egri csillagok. Jakab Lőrinc