„A kuflik találtak ki engem” – Kolozsvári találkozó Dániel András gyerekkönyvíró-illusztrátorral

– csendül fel a mára már 23 epizóddal és mozifilmmel bővült animációs sorozat.

„Ha megteremtesz egy világot, nem lehet csak úgy kiszállni belőle”

A László Noémi költő által vezetett beszélgetésen azonban megtudhattuk, hogy Dániel András már az elhíresült kuflik előtt is több gyerekkönyvet írt, illetve illusztrált. Mert, hogy a könyveiben megjelenő, színes világokat szintén az író alkotja. Ilyen a 2013-ban kiadott, egyperces meséket tartalmazó „Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)” is, amelyből a szerző a hallgatóság örömére párat fel is olvasott. Felmerül tehát a kérdés, hogy egy ennyire egyedi univerzum születésénél, mint amilyen a kufliké, honnan indul az ötlet – főleg ha a szerző írója és egyben illusztrátora is műnek –, a figura szüli meg a történetet vagy fordítva?

– válaszolta nemes egyszerűséggel az Dániel András, rámutatva ezzel az írói ihlet illékony természetére. „A legváratlanabb pillanatokban jut eszedbe valami. Ott az ötlet, amit vagy elfelejtesz, vagy megmarad. Ha pedig marad, kezdened kell vele valamit, ami aztán alakul, formát ölt, végül meg jó esetben lesz belőle egy történet” – tette hozzá.

Nem csak történetekben, képekben is szereti kifejezni magát, hiszen elmondása szerint gyerekkora óta mindenhová, ahová csak teheti, firkákat, apró rajzocskákat készít. A jobban sikerülteket megőrzi, hogy később felhasználhassa őket munkáihoz.

Bár bevallása szerint az „Az egy kupac kufli” kifejezetten egy kiadásos műnek indult, hamarosan napvilágot lát a sorozat 17. része is. „Arra jöttem rá, hogy ha megteremtesz egy világot, nem lehet csak úgy kiszállni belőle. Tartanod kell magad ahhoz a sajátos formavilághoz, ezért nagyon kell figyelnem rajzolás közben, hogy stílusban tudjam tartani a kuflikat” – mesélte a könyvek illusztrátora, aki ha épp nem a sorozat következő részén dolgozik, szereti új formákban „kitombolni” magát. 

Ami a rajzban a firka, az a szövegben a halandzsa

Az irodalomnak számos műfaját választhatná, ő mégis leginkább gyerekeknek szeret írni, hiszen – ahogy fogalmazott – így szabadon mozoghat a fantázia világa és a valóság között. Kiindulópontként gyakran használja a hétköznapok tapasztalatait, bizonyos értelemben tehát figurái is hétköznapiak, azonban a fantázia elemeivel bővülve teljesen új megvilágításba kerülnek. Nemcsak a képiek világában, a szövegben is szeret a valóságtól elrugaszkodni, amelyre jó példa a „Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)” könyvben megjelent „A jelentés nélküli szavak szótára” című mese, amelyben Kicsibácsi halandzsaszótárból olvasva deríti jókedvre Kicsinénit. Elmondása szerint a halandzsa nem más, mint a fantázia szabadjára engedése, ahol a nyelv szigorú szabályai nem érvényesülnek.

A gyermekirodalom irodalomban betöltött szerepén túl szó esett a nyomtatott könyv által nyújtott élményről is, és arról, hogyan alakul az olvasás a technikai vívmányok korában.

Az temérdek információ, amellyel nap mint nap szembetaláljuk magunkat, felszabdalja figyelmünket és egyre kevésbé tudunk elmélyedni az olyan tevékenységekben, mint az olvasás. A felgyorsulás kapcsán említést tett a nyomtatott könyv olvasása által szerzett térélményről, amelyet az e-bookok vagy a különféle digitális eszközökön való olvasás nem pótolhat: „a könyvhöz kötődő térélmény teljesen más olyan, mintha beköltöznél a könyv borítótól borítóig tartó, zárt univerzumába, amelyben a szereplő szabadon, ide-oda mozog” – fejtette ki véleményét.  

A járvány időszakát kifejezetten termékenyen élte meg, a rendelkezésére álló idő alatt ugyanis egy hosszabb lélegzetvételű művel, egy regénnyel is elkészült. Emellett a kedvtelésből készített rajzaiból hamarosan egy képeskönyv is kiadásra kerül. A kuflirajongók pedig szintén örülhetnek, hiszen augusztusban érkezik a kuflik életéről szóló 3. mozifilm is.