Az otthonosság jelképei – Kiállítás Vásárhelyen a kelet-közép-európai zsinagógákról

A Kelet-Közép-Európa zsinagógái 1782–1944 című kiállítás Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa, a Maros Megyei Múzeum és a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség szervezésében nyílt meg péntek délután, a Kossuth és Arany János utca találkozásánál levő kis parkban álló holokausztemlékműnél tartott rövid megemlékezés után. Kilyén Ilka magyarul, Ion Rițiu románul adta elő Radnóti Miklós Töredék című versét.

A Kultúrpalota előcsarnokában Csige Sándor Zoltán főkonzul beszélt a zsinagógákról, illetve arról, hogy a zsidó közösségek milyen jelentős szerepet vállaltak a városok gazdasági, társadalmi és kulturális életében. A zsinagóga azt is jelentette, hogy ezek a közösségek „otthon érezték” magukat az illető településeken, politikai meggyőződésüktől, világszemléletüktől függetlenül magyar anyanyelvűek, a magyar kultúra részesei voltak. Nagyvállalkozók, kiskereskedők, iparosok, kézművesek, értelmiségiek alkották egykor azt a közösséget, amelynek ma már inkább csak az emléke maradt fenn – mutatott rá a főkonzul.

Gazdagodtak a befogadó nemzetek

Jelenleg Magyarország tölti be a Nemzetközi Holokausztemlékezési Szövetség (IHRA) soros elnökségi tisztségét, március 8-tól pedig Románia veszi át ezt a feladatot. Füzes Oszkár, Magyarország volt bukaresti nagykövete, mint az IHRA jelenlegi elnökségének vezetőségi tagja volt jelen a tárlatnyitón.

„A zsidó közösségek mi mindent adtak az őket befogadó nemzeteknek Kelet-Közép-Európában, ahol a csehek, szlovákok, magyarok, ukránok, románok, lengyelek nemcsak az épített örökséggel gazdagodtak, hanem mindazzal, ami ma már beépült a szívünkbe, lelkünkbe és az elménkbe: az egymás iránti tisztelettel, az egyéni és a közösségi jogok elismerésével, azzal, hogy nem súlyra mérik az embert, vagy az adott közösséget, hanem tudása, embersége, magatartása szerint, hogy mekkora az ereje, hogy megmaradjon, és képes legyen megújulni. Hogy mekkora veszteség érte Magyarországot a második világháború idején a nácizmus hatalomra jutásával, az felmérhetetlen” – mondta Füzes. Hozzátette, Magyarország a bocsánatkérésen túl is szembenézett ezzel és jó úton halad, hogy az egész társadalom megtegye ezt.

Időutazás két évszázadon keresztül

Időutazásra hív a kiállítás, amely az épített örökség által ismerteti a zsidó emancipációt Kelet-Közép-Európában. A fennálló zsinagógákról készült felvételek a zsidóság felszabadulásához vezető két évszázados úton kísérnek végig. A 18. századtól indul az időutazás, amikor elhagyták addigi lakhelyüket és a mostani Horvátország, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna falvaiban, városaiban telepedtek le.

A vándorlás kulturális átalakulást is hozott, a hagyományos zsidó életformát a modern élet mindennapjai váltották fel, ezáltal a zsidók koruk társadalmának szerves részévé váltak. Nem csupán az emancipáció lépcsőfokait szemlélteti a tárlat, de azt a toleranciát is, ahogy Kelet-Közép-Európa népei fogadták és befogadták e közösségeket és ahogy a zsidóság alkalmazkodott a befogadó nemzetek elvárásaihoz, hagyományaihoz.

A tárlatnyitón Dub László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke, Spielmann Mihály történész és Soós Zoltán, a Maros megyei múzeum igazgatója, polgármesterjelölt is megosztotta gondolatait, majd a kolozsvári Mazel Tov klezmer együttes előadásával ért véget a rendezvény.