A velencei kalmárt mutatja be a szentgyörgyi Tamási Áron Színház

Géher István irodalomkritikus azt írja erről a Shakespeare-darabról, hogy nem az antiszemitizmus vagy az antifeminizmus a fő témája, de motívumként mindkettő megtalálható benne, napjaink több vitakérdésével, hogy mit kezdhetünk a mássággal, megbízhatunk-e a törvényekben, féljünk-e a nőktől, mire való a pénz, és mindez egy szokványos, romantikus komédiában.

Bassanio, a könnyelmű velencei ifjú Belmontba készül, hogy elnyerje a szép és gazdag Portia kezét, az utazáshoz Antoniótól, kereskedő barátjától kér pénzt. Antoniónak éppen nincs pénze, de hogy segítsen barátján, a velenceiek által gyűlölt és lenézett zsidó uzsorástól, Shylocktól kér kölcsön. Az uzsorás nem kér kamatot, de azzal a feltétellel ad pénzt, hogy ha Antonio nem adja meg időben a tartozást, egyfontnyi saját húsával kell fizetnie érte.

A sepsiszentgyörgyi színház ebben az évadban az anyagi megszorítások miatt stúdió-előadásokat ütemezett be, a pénzhiány erre a bemutatóra is rányomja a bélyegét, bár az alkotók abban bíznak, hogy ezt a közönség nem veszi észre. Bartha József díszlettervező elmondta, szükségszerűségből született meg az ötlet, hogy az egész színházat „díszletként” használják. A színpadra tribünt építettek, egy nézőteret a játszótér helyére. Így a közönség valójában a színészek terében ül, és nézi a színészeket, akik a zsinórpadláson és a nézőtéren játszanak. „Ez az elhelyezés teljesen másféle energiát szabadít fel a színpadi szövegben, másféle értelmezési módokra is lehetőséget ad, az egész színház létéről lehet gondolkodni” – magyarázta Bartha József.

Dobre Kóthay Judit jelmeztervező szerint a képzelet, az alkotókedv kellett helyettesítse a hiányos anyagiakat. „Nehéz Shakespeare-t szinte a semmiből színre vinni, a körülmények kísértetiesen hasonlítanak a nyolcvanas évekre, amikor szintén a semmiből kellett színházat teremteni” – mondta a jelmeztervező. „A velencei kalmár rendhagyó világa a társadalom számomra kellemetlen, beteg oldalait, a másságot idézi, a látványvilágban arra összpontosítottunk, hogy szokatlan megvilágításba és térbe helyezzük a darabot” – mondta Dobre Kóthay Judit. A jelmeztervező abban bízik, hogy a nézők nehezen fogják tudni eldönteni, hogy mi szándékos és mi a „szegénység” következménye. Az előadás zenei vezetője Incze G. Katalin, a dramaturg Czegő Csongor. Közreműködött Szilágyi Zsolt tenor és Filip Ignác fuvolista.