A rejtőzködő performer

Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész „szerepálmának” nevezte azt a  feladatot, hogy megnyithatta Szabó Zoltán (Judóka) február hetedikéig látogatható tárlatát a vásárhelyi Kultúrpalotában. Rengeteg asszociációs lehetőséget kínál a kiállított anyag – mondta el Vécsi Nagy. A most látható installációk, performanszok, aszamblázsok, festmények, grafikák legtöbbjét az 1990-es évek elején és azóta készítette a művész.

„Bennük misztikus jelrendszerek, ősi kultúrák mélyéből felsejlő értékek is megfogalmazódnak, furcsa, régi anyagtársítások jelentkeznek, természettudományi, bölcseleti tartalmak is megfogalmazódnak” – mondta el a művészettörténész. Mint kifejtette, bár az erdőszentgyörgyi születésű Szabó, aki 1979-ben végezte a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemet, jelentős alkotó, kevés írás foglalkozik alkotásaival – mindig elhárította az újságírói közeledést, és nem kapott semmilyen hatalomtól, hatóságtól semmiféle „plecsnit”.

„Itt az ideje, hogy kimondjuk: Szabó Zoltán munkáinak a jelentősége nemcsak erdélyi magyar kultúránk, hanem mind össznemzeti és hazai képzőművészetünk szempontjából is meghatározó. Hozzátehetjük nyugodtan, hogy európaiságunk, sőt az egyetemes kultúrába ágyazottságunk tekintetében is” – fejtette ki a művészettörténész. Szabó Zoltán korán elhunyt képzőművésztársát, Ady József grafikust idézte Vécsi Nagy, aki 1991-ben többek között azt írta róla, hogy a kortársak közül a legérdekesebb, legfajsúlyosabb egyéniség volt, aki hamar meghaladta a szürrealizmust, és alkotásait erős egzisztencializmus jellemzi.

Hazai mesterei, Abodi Nagy Béla, Miklóssy Gábor mellett főként Francis Bacon, a 20. századi ír festő hatott rá. Egyetem után alapító tagja volt a MAMŰ-nek, azaz a Marosvásárhelyi Műhelynek. Az e körül kibontakozó apolitikus, művészetmegújító mozgalomnak Judóka aktív résztevője volt. „Identitás- és igazságkereső művészete miatt egyre gyakrabban került szembe nemcsak a hivatalos kultúrpolitikával, hanem társainak az övénél óvatosabb művészetstratégiájával is” – emlékeztetett a művészettörténész.

Szabó Zoltán munkáit annak idején egyes kiállítások anyagából kizsűrizték, hiszen több közülük vakmerő, sőt polgárpukkasztó volt. A rendszerváltás előtt a képzőművész kitelepedni készült az anyaországba, de végül itthon maradt. Később részt vett a Magyarországra távozott egykori MAMŰ-sök tárlatain. Idehaza az egyik leghűségesebb, stílusteremtő résztvevője a Szent Anna-tó partján rendszeresen megszervezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválnak.

Bár komoly nézeteltérései voltak a kommunista titkosszolgálattal, és ez rá nézve negatív következményekkel járt, szerényen annyit mondott: „voltak, akik nálam sokkal többet szenvedtek emiatt, de megkaptam én is a porciómat”. A képzőművész egyébként 1979-től a Maros Megyei Múzeum művészeti részlegének a munkatársa.