A lőcsei fehér asszony sírja

Peter Madúch osgyáni plébános néhány évvel ezelőtt csupa kíváncsiságból nyittatta fel a kriptát, amelyben tíz, bizonyíthatóan a 18. és a 19. századból származó, rézszögekkel kivert koporsót talált. Az egyik koporsó azonban díszítetlen volt, a benne fekvő női csontváz koponyája pedig szemmel láthatóan elvált a váz többi részétől (Géczy Juliannát hazaárulásért lefejezték 1714-ben). A történelmet jól ismerő plébános ekkor kezdett gyanakodni arra, hogy a jeltelen koporsóban Korponayné Géczy Julianna maradványai találhatók.

Elmondása szerint a falubeliek úgy tudják, a kriptát utoljára a második világháború idején nyitották fel, fosztogató katonák dúlták fel a koporsókat, de semmi értékeset nem találtak. A kripta lejáratát később a hívek lezárták. A padlózat legutolsó renoválásakor sem nyitották fel, csak később, a megrepedt, homokkőből készült fedéllap kicserélésekor kezdte el a plébános a kutatást.

„Azt gondoltam, csak legendáról van szó, de később utánaolvastam, és érdeklődni kezdtem Géczy Julianna sorsa iránt. Még mindig nem vagyok meggyőződve teljesen arról, hogy az ő maradványait rejti a jeltelen koporsó, de erre a kérdésre hamarosan tudományos választ kapunk. A lőcsei Szepességi Múzeum munkatársai a napokban mintát vettek a csontokból és a koporsóból, ennek a vizsgálatnak az eredményére várunk” – mondta a lapnak a plébános.

„Az is gyanús, hogy a koporsók nagyon egyformák, ami arra is utalhat, hogy a család a kor szokásainak megfelelően egy helyre gyűjtötte össze a családtagok földi maradványait. Nem hinném, hogy komolyabban feldúlták volna a háború alatt a kriptát, valószínűleg csak felnyitogatták az egymásra és egymás mellé rakott koporsókat. Ezek mára már nagyon rossz állapotban vannak, az egyik koporsó feliratából ítélve, az utolsó temetés talán kétszáz éve lehetett itt” – fejtette ki Peter Madúch.

Osgyánban most azt remélik, egyfajta idegenforgalmi látványosság lesz a templom, amelynek kriptájában nagy valószínűséggel a magyar történelem egyik érdekes nőalakjának földi maradványai nyugszanak.

Korponay Jánosné Géczy Juliannát azzal vádolták, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején segített az ostromló német csapatok kezére juttatni Lőcse városát. Noha szerepe valójában csak diplomáciai volt – leveleket, üzeneteket közvetített a két oldal között, mielőtt a város kapitulált – a propaganda szerint az ő árulása veszejtette el az ostromot. A szatmári béke után főként kuruc apja védelmében feladta egy új kuruc lázadás tervét a császári oldalnak. Elfogták, megkínozták, majd Győrben lefejezték. Történetét Jókai Mór örökítette meg A lőcsei fehér asszony című regényében.