A hatalomvágy torz arca

A cselekmény helyszíne Róma, ahol egy dubrovniki fiatalember laza életmódjának híre eljut apjához, Dundo Marojéhoz is, aki Rómába utazik, hogy fiát észhez térítse és visszaszerezze az elherdált vagyont. A mulatságos, fordulatokban gazdag komédia a mindent eluraló pénz és hatalomvágy torz arcát leplezi le, és betekintést nyújt a reneszánsz kori Raguza társadalmi viszonyaiba.  Držić a plautusi vígjátékírás stílusában saját korát örökítette meg humorral, rafinált erotikával és kegyetlen éleslátással.

Az előadás rendezője, a horvátországi Robert Raponja több ízben vitt már színre kortárs horvát drámákat és klasszikus színműveket Szlovéniában, Olaszországban, Horvátországban, Magyarországon és Romániában. A kolozsvári közönség számára is ismerősen csenghet a rendező neve: 2008-ban vitte színre Danilo Kiš Borisz Davidovics síremléke című darabját.

A horvát származású Raponja elmondása szerint a komédia elsősorban a pénzről szól, de a szexualitáson, szerelmen, barátságon, az apa-fiú kapcsolaton, a beszélt nyelvek sokféleségén keresztül arról a kiszolgáltatottságról is, amikor az ember kénytelen idegen közegben, idegen országban élni. Držić, amikor a darabot írta és megrendezte, a horvát színház kimagasló egyénisége volt, és ugyanakkor pap is. Először – akkor még a színháznak nem volt saját épülete – a dubrovniki városházán adták elő a darabot, ahonnan az egész Raguzai Köztársaságot is kormányozták. Držić egy színes komédiája hátterében rálátunk a szerző és a politika viszonyára, ugyanakkor Pomet sorsában saját sorsát látjuk megelevenedni. Pomet a társulat első színésze, maga a társulat is a Pomet nevet viseli.

Pomethez hasonlóan Držić is egy német férfihoz szegődött szolgának, ahol megtapasztalta, hogyan kell alkalmazkodni az új időkhöz, miként lehet túlélni mások gonosz szándékát, rosszindulatát, a kevésbé szép időszakokat. Mint a rendező kifejtette, Držić idejében a közönség szerves, cselekvő részévé vált az előadásnak, és a mostani előadás is szeretné megcélozni ezt. A színész nem „válik szét” a közönségtől, így tetten érhető a reneszánsz komédia lényege. A darab tele van virtuóz szerepekkel, színészi szempontból valóságos „örömzene”.

Az előadásban Hatházi Andrást, Bogdán Zsoltot, Bodolai Balázst, Salat Lehelt, Kató Emőkét, Kézdi Imolát, Molnár Leventét, Váta Lorándot, Szűcs Ervint, Dimény Áront, Györgyjakab Enikőt, Farkas Lorándot, Laczkó Vass Róbertet, Varga Csillát, Köllő Csongort, Sinkó Ferencet, Balla Szabolcsot, Viola Gábort, Orbán Attilát, Skovrán Tündét, Albert Júliát, Laczó Júliát, Buzási Andrást, Fogarasi Alpárt, Vetési Nándort, Terschánszki Évát láthatja a közönség. Dramaturg Visky András, díszlet- és jelmeztervező: Carmencita Brojboiu, zene: Massimo Brajković, koreográfus és rendezőaszszisztens: Sinkó Ferenc, súgó, ügyelő: Kerezsy Imola.