mint Walter Benjamin német filozófus mondja: “a fordítás az eredeti visszhangja”. Természetesen különbség van az egyes fordítás-fajták: a szakfordítás, általános fordítás, a műfordítás és a szakrális szövegek fordítása közt, az eredetihez viszonyított legnagyobb távolság talán a szépirodalom, a versek esetében feszül: itt kreatív munkáról, Hans-Georg Gadamer német filozófus szavával élve “utánalkotásról” van szó. A moderátor arra is kitért, a műfordítás esetében a szó szerinti hűség a szellemi hűtlenséghez vezethet, és a fordításon nem kell számonkérni az eredeti művet, amiként egy szobron vagy festményen nem kérhető számon a modell.

A fordításban talán az egyik legnehezebb dolog, hogy az eredeti szövegben rejlő kulturális, földrajzi, történelmi vonatkozásokat meg kell jelenítenie a fordítónak – értettek egyet a jelenlevők, akik példákat soroltak fel arra vonatkozóan, számukra milyen kifejezést, fordulatot, kulturális hivatkozást volt nehéz magyarítani egy-egy finn, francia, román szépirodalmi műből.

Mihály Emőke, a kolozsvári Koinónia fordítója, aki az amerikai Nabeel Qureshi: Allahot kerestem, Jézusra találtam című könyvét magyarította – a kötetet a könyvhét keretében mutatták be szintén pénteken – arról is beszélt, hogy jelenleg Borbély Szilárd Nincstelenek című regényét fordítja románra. “Önszorgalomból, saját kedvtelésére” ülteti át a kortárs magyar regényt egy román anyanyelvű, magyarul jól tudó egyetemi tanár segítségével. Mint mondta,

Markus Majaluoma finn író Apa, irány a tenger és Apa, mikor jön a Mikulás? című kortárs gyerekkönyveit fordította magyarra, a kötetek a Koinónia kiadónál láttak napvilágot. Kifejtette, már az fordítási nehézséget okozott, hogy a Mikulás a finneknél nem a magyaroknál december 6-án “érkező” Mikulás, hanem a karácsonyi ajándékhozó.  

A rendezvényen bemutatták Günter Kunertnek A véletlen archológiája című verseskötetét, amely a Kriterion Könyvkiadónál jelent meg 2017-ben, a rendezvényen a fordítóval, Benő Eszterrel tartottak beszélgetést.