A régmúlt hallható hangjai

Egy „apró” pontosításra viszont annál inkább: amihez a régészet legjobban kötődik – a történelem – talán a legszubjektívebb területe az egyetemes tudománynak. Olyan terület, melynek határain belül legalább annyira igaz minden, mint mindennek az ellentéte: gyerekeinknek a mohácsi vészről beszélni, elmagyarázni a „több is veszett Mohácsnál” igazát ugyanannyira jogos, mint a török lurkók előtt a mohácsi diadalról tartani előadást. Akadékoskodók máris megkérdezhetnék, hogy akkor történelemtudomány nem is létezik, csak a (legalábbis) kétesélyes álmodozás? S a válasz alighanem igenlő volna, ha nem létezne a sokszor segédtudományként (le)kezelt régészet. Ami nélkül nem hallanók a régmúlt hangjait, csak a mából viszszavetített álmok harsányságát.

Régészeti szakkiadványokat ritkán vesz kezébe az átlagolvasó, de talán kivételt fog tenni a Kriterion Kiadónál 2010-ben megjelent munkával, a Gáll Erwin–Gergely Balázs–Gál Szilárd szerzőhármasnak Kolozsvár ezer év előtti hangjait „felhangosító” kötetével, a La răscruce de drumuri – Date arheologice privind teritoriul oraşului Cluj-Napoca în secolele X–XIII – vagyis a történelem útkereszteződéseiben a X–XIII. század során kialakulóban lévő település régészeti feltárásainak adatolt eredményeit bemutató könyvével. Hogy a három fiatal kutató miért írta meg románul a művét, magyarázkodást semmiképp sem, föltétel nélküli dicséretet viszont nagyon is megérdemel, csakúgy, mint a nyelvi megformálásban őket segítő Anamaria Gruia, Daniela Tănase és Dorin Sârbu. Ez a mifelénk szokatlannak mondható együttműködés éppen azért dicséretes, mert bevallottan két román történelemírószemlélet „útkereszteződésében” valósult meg.

Akár közismertnek is nevezhetnők, annyira nem volt titkolt az 1989 előtt kiadott jelszó, miszerint „múltunk által kell naggyá válnunk” – Lucian Boia és Adrian Cioroianu történészek aztán ezt demitizálva hirdették meg 1990 után, hogy „naggyá nem a (legtöbbször mitizált) múltunk, hanem a jelenünk által kell lennünk”. A régészeti adatolás ez utóbbi gondolatot erősíti, és nem utolsósorban azt a kijelentést, hogy az archeológia ugyan nagyon is helyhez kötött tudomány, de az adatfeldolgozó elemzéseinek mindenképpen egyetemes értékűeknek kell lenniük. A nem szakembernek ezen szempontok érvényesülése miatt érdemes fellapoznia ezt a hamisítatlan szakkiadványt: akár a román, akár a 2009-ben magyarul is megjelent szövegváltozatból biztosan meg fogja hallani a régmúlt máig tisztán kicsengő hangjait, ha nem hagyja, hogy ebben megzavarják a történelmi álmodozások közepette hallatott, sokszor olyannyira fülsértő biológiai hangzavarok, a böffenések vagy a felhorkanások.

Gáll Erwin, Gergely Balázs, Gál Szilárd: La răscruce de drumuri – Date arheologice privind teritoriul oraşului Cluj-Napoca în secolele X–XIII. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010