
„A zene egyik fővárosában”, Milánóban is sikert arattak fellépésükkel a Kolozsvári Magyar Opera művészei, adta hírül az intézmény.
2015. szeptember 06., 18:102015. szeptember 06., 18:10
A Milánói Világkiállítás idején nagyszabású magyar kulturális-művészeti rendezvénysorozatra került sor az olasz városban, és számos közeli helyszínen. Ennek volt része az a három operaelőadásból álló sorozat, amely a magyar operaművészet Bartók utáni korszakait hivatott bemutatni.
Szeptember 1-jén Lajtha László A kék kalap című vígoperájának és Vajda János Leonce és Lénájának „keresztmetszetét”, szeptember 3-án Selmeczi György Spiritiszták című olasz nyelvű operáját, míg szeptember 5-én Eötvös Péter Lady Sarashina című művét tekinthette meg a zeneszerető közönség.
A Kolozsvári Magyar Opera, a budapesti Magyar Állami Operaház és a Liszt Ferenc Zeneakadémia egy-egy produkcióját félszcenikus formában láthatta a nagyérdemű, mindhárom esetben a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarának a közreműködésével. A Magyar Operafesztivál címet viselő milánói összeállításból Lajtha László operája közvetlenül a Bartók utáni korszakot, Vajda Leonce és Lénája az elmúlt évszázad utolsó évtizedeit, Selmeczi és Eötvös operái pedig már századunk zenés színpadi irányzatait képviselték.
„A 20. század magyar repertoárját a rendkívüli változatosság jellemzi, a magyar operára számos nagy olasz művész hatott. Giacomo Puccini például már 1894-ben járt Budapesten, Enrico Caruso 1907-ben. Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című művének premierjét Egisto Tango vezényelte, és rendre újabb olasz karmesterek érkeztek a budapesti pulpitusra: Sergio Failoni, Lamberto Gardelli, Giuseppe Patanè. Ebben a korszakban már Magyarország is óriásokat tudott küldeni a nemzetközi operavilág szolgálatára: Solti, Kertész, Fricsay, Doráti és sokan mások. De említhetjük a koreográfus Miloss Aurélt, aki Bartók Csodálatos mandarinját Milánóba vitte” – fogalmaz az intézmény közleménye.
Felidézik ugyanakkor azt is, hogy a kommunizmus évtizedei alatt számos jelentős zeneszerző – mint Lajtha vagy Veress – kiszorult a köztudatból, különböző, főként ideológiai okoknál fogva. „Korunk fontos feladata, hogy újraértékeljük ezeket az évtizedeket, újra fölfedezzük és beépítsük ezeknek a szerzőknek az alkotásait a magyar patrimóniumba” – olvasható a közleményben.
A 60-as éveket követően azután a magyar zeneszerzés rendkívül termékeny évtizedei következnek, és a budapesti Operaház színpadán rendre megszólalnak Farkas Ferenc, Szokolay Sándor, Petrovics Emil és sok más magyar zeneszerző művei. Az intézmény levelében emlékeztet arra is, hogy a kortárs opera szempontjából fontos szereplő a Kolozsvári Magyar Opera is, amely az egyetlen nemzetiségi, kisebbségi operaház a világon, mely csak az elmúlt tíz évben 17 kortárs művet tűzött műsorra.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
szóljon hozzá!