A két világháború közötti kolozsvári és temesvári fiatal képzőművészek munkásságát mutatták be Kolozsváron

 Az említett képzőművészek munkáiból egyébként a galériában május végén kiállítás is nyílt: az érdeklődők a könyvismertetőn tekinthették meg utoljára a tárlatot is. A Boema – Fiatal kolozsvári művészet a két világháború között című kötetet Ileana Pintilie műkritikus méltatta, bevezetve a közönséget a kor hangulatába. A nagyon szegény körülmények között élő művészek alkotásai másfajta szemléletmódot képviseltek, az addig megszokott, a bukaresti iskola által képviselt irányzathoz képest. Kolozsvár és Temesvár akkoriban a perifériának számított a monocentrikus művészeti világban, itt kezdte el működését a Párizsból hazatérő, a francia iskola elveit követő Tasso Marchini, Romul Ladea, Anastase Demian, Catul Bogdan vezetésével az a fiatal művészcsoport, akik szakítani próbáltak a romantikával.

A nagyon kis korkülönbségnek köszönhetően szoros mentor-diák kapcsolatok alakultak ki – mondta a műkritikus hozzátéve azt is, hogy mindannyian egy műteremben dolgoztak, nem csoda, hogy ezek a barátságok az alkotásokból is visszaköszönnek. Például Tasso Marchini és Fülöp Antal Andor barátsága, Letiţia Muntean és Tasso Marchini örök jegyessége, Eugen Gâscă és Ion Vlasiu barátsága. „Kicsit filmszerű ez a téma, romantikus történet, amelyet nehéz megragadni, ráadásul anyag sincs elég hozzá – mondta el a Krónika kérdésére Székely Sebestyén György, a galéria igazgatója – a kiállítás anyagának 80%-a németországi és bukaresti gyűjtőktől érkezett.”

Ennek is köszönhető, hogy a háromnyelvű kiadvány megjelent. A kötet több, mint a kiállítás katalógusa, hiszen művészettörténeti tanulmányokat, antológiát a két világháború közötti művészek saját szövegeivel, 1925–1940 közötti kronológiát, általános bibliográfiát és korabeli, soha nem közölt fényképeket tartalmaz. A kötet magvát Székely Sebestyén György és Ioana Vlasiu tanulmányai képezik, Székely a művészettörténészt kincskeresőnek nevezi, aki értékes kapcsolatokat keres és tár fel, Vlasiu arra keresi a választ, „létezik-e bármi is, ami a két világháború közötti erdélyi művészetet a 20. századi román művészettől megkülönbözteti, és e kiállítás nézőpontját ezáltal hitelesíti?”

A könyvbemutatót egyébként a galéria nyugati sarokszobájában tartották, ahol egy, az erdélyi művészet történetét áttekintő könyvtárat kezdtek el berendezni. Az eddig összegyűlt könyveket megvásárolták, vagy adományokból származnak, például már rendelkeznek egy eredeti Szolnay Sándor-katalógussal is. A galéria igazgatója elárulta, hogy ebben a témában a közönség még meglepőbb kiállításokra is számíthat.