Trócsányi úgy véli, gomba módra szaporodnak az ugyanarra a célra létrehozott, egymással is konkuráló uniós szervezetek, amelyek az alapszerződés szövegével, de annak szellemiségével sem állnak összhangban.

„Magyarország egyetért azzal, hogy a korrupcióval szemben fel kell lépni, csak nem biztos, hogy a megvalósítási eszközök a leghatékonyabb megoldást hozzák. Emellett a magyar alaptörvényben az áll, hogy kizárólagos vádhatósága a magyar ügyészségnek van, tehát van egy nemzeti alkotmányossági kérdés is” – nyilatkozta a Hír Televíziónak a miniszter.

Az állam szuverenitásának lényegi eleme a büntetőmonopólium

Melyek a fő okok, amiért több uniós ország elutasítja az Európai Ügyészség intézményét? – kérdeztük Szánthó Miklóst, a budapesti Alapjogokért Központ igazgatóját. „Az elutasítás legfőbb oka a szuverenitás fenntartásának szándéka. A közhiedelemmel szemben az uniós tagállamok egyáltalán nem adták fel szuverenitásukat, pusztán az abból fakadó egyes hatásköröket gyakorolják a többi tagállammal közösen az uniós intézmények útján.

Természetesen bel- és igazságügyi területen ma is van együttműködés, például koordináció, kölcsönös jogsegély az Unión belül, azonban nyomozásra, vádemelésre főszabályszerűen csak az egyes tagállamok szervei jogosultak” – mondta a jogi elemző- és kutatóintézet vezetője. Szerinte ezt a főszabályszerűséget bontja meg az Európai Ügyészség, melyet a fentiek miatt nem is az uniós szerződések alapján, hanem úgynevezett „megerősített együttműködés” keretében hoznak létre az abban részt venni szándékozó uniós országok.

Szánthó Miklós hozzátette, erre azért volt szükség, mert az ügyészség minden tagállamra történő, kötelező érvényű létrehozatalához teljes egyetértésre lett volna szükség, azonban hat tagállam – köztük Magyarország – éppen a fenti okok miatt ehhez nem járult hozzá.

– fogalmazott a Krónikának a szakértő.

Brüsszeli mondvacsinált indokok

Arra a kérdésre, hogy elsősorban szakmai vagy inkább politikai alapon választják ki a főügyész személyét, Szánthó Miklós elmondta: általánosságban a „szakmai érv” az Európai Ügyészség mellett egy, az Unió pénzügyi érdekeit sértő és határokon átnyúló jogellenes tevékenységekkel szemben fellépő szervezet szükségessége. Csakhogy erre több uniós ügynökség is létezik (OLAF, Eurojust, Europol), viszont egyre inkább azt látni, hogy az „antikorrupcióra”, pénzügyi csalásokra történő hivatkozás az eurokraták szótárában csak egy újabb, tetszés szerint értelmezhető varázsszó a szuverenitásba történő beavatkozásra – csakúgy, mint a „jogállamiság”, a „demokrácia” vagy az „emberi jogok” más eljárásokban. Sőt az Európai Bizottság újonnan javasolt jogállamiság-mechanizmusának – melynek során a „renitensnek” minősített államoktól akár uniós forrásokat vonhatnának meg – szintén részét képezi az EU „pénzügyi érdekeinek védelme”, miközben

„Azaz, hogy egy újabb mondvacsinált indok mentén Brüsszel felléphessen azon tagállamokkal szemben, melyek nem fogadják el a bevándorlásra épülő liberális nyílt társadalom koncepcióját” – hangsúlyozta az Alapjogokért Központ igazgatója. Mint fogalmazott, az efféle szuverenitássértő vagy annak elvonásával járó javaslatok nem a sokat emlegetett „szakmai célokat” szolgálják, ezért nem alaptalan az a feltételezés sem, hogy az Európai Ügyészség élére politikai alapon neveznek ki vezetőt, akit persze majd „független”, „objektív” és „semleges” szereplőként igyekeznek feltüntetni.

Megalapozott aggályok

Lapunk kérdésére, hogy kizáró ok lehet-e a főügyész kiválasztásakor, ha a jelöltet saját országában hivatali visszaéléssel, vesztegetés elfogadásával és hamis tanúzással gyanúsítják (Laura Codruța Kövesi esete), a szakértő azt válaszolta: az ártatlanság vélelme természetesen mindenkit megillet, míg nincs ellene hozott jogerős bírósági döntés, azonban legalább a jelölési eljárás során – ha már „szakmai alapokról” beszélünk – érdemes lenne tekintettel lenni legalább a látszatra. „Mindazonáltal az, hogy az Európai Ügyészség lehetséges jövőbeni vezetőjének már a kiválasztása során problémák merülnek fel, arra mutat, hogy az egész szervezettel szembeni aggályok az abból kimaradni szándékozó tagállamok részéről megalapozottak” – fogalmazott Szánthó Miklós.

Különben az Európai Parlament és a Tanács közös megegyezéssel hét évre nevezi ki az európai főügyészt, akinek a hivatali ideje nem hosszabbítható meg.