Ügynökakták: neves erdélyi születésű művész ismerte el, hogy állambiztonsági ügynök volt

Arra a kérdésre, hogy mikor tudta meg, hogy van írásos nyoma egykori hálózati tevékenységének, azt válaszolta, hogy nyolc-tíz évvel ezelőtt egy Németországban élő magyar történész, Kiss Eszter a Humboldt Egyetemen disszertációt írt a magyar fényképészet 1989 előtti történetéről.

„Sok időt töltött itthon a kutatásaival, minden fotósnak utánanézett az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. A könyv formában is megjelent disszertációban összefoglalta az 1956-os múltamat, de nincs benne szó az érintettségemről. Amikor megjelent a könyv, Eszter eljött hozzám és letette elém a hatos kartonom levéltárból kikért másolatát. Azt hittem, szívszélhűdést kapok. Magyarázta, mi mit jelent a kartonon, de én alig láttam-hallottam. Később megkérdeztem tőle, miért nem írta ezt meg rólam? Azt mondta, ezt akkor alaposan átbeszélte kollégáival és így döntött. Azóta sokat gyötrődtem, megszólaljak-e, aztán a hatos kartonok publikálása eldöntötte a kérdést.

– mondta Korniss Péter az MTI szerint.

A fotográfus 1957. március 21-én, a második letartóztatása idején került kapcsolatba az állambiztonsággal: „Pál” fedőnéven szerepelt a hálózatban, ahonnan 1966-ban, alkalmatlanságra hivatkozva zárták ki. Korniss Péter arról beszélt, hogy fiatalon, a forradalom leverését követő megtorlások légkörében nem látott más lehetőséget, mint hogy engedjen a nyomásnak.

A fotográfus 1956-ban joghallgatóként vett részt a forradalmi eseményekben, jelen volt a Parlament előtti tüntetésen is, ahol a sortűz idején egy golyó súrolta. Decemberben beválasztották a MEFESZ jogi kari vezetésébe, emiatt később letartóztatták. 1957 januárjában vádemelés nélkül szabadult, de az egyetemről elbocsátották.

A fotográfus 1958-ban fényképészszövetkezethez került, majd 1961-ben a Nők Lapjánál kezdett dolgozni. Hat hét után azonban egy feljelentés nyomán elbocsátották, mert korábbi letartóztatása és 1956-os szerepvállalása miatt politikailag megbízhatatlannak tartották. Másfél évvel később Németi Irén főszerkesztő segítségével visszatérhetett a laphoz.

Az állambiztonság 1963-ban ismét megkereste, és megpróbálta rávenni az együttműködés folytatására, ezt azonban Korniss Péter már visszautasította; a hatos karton szerint 1966-ban alkalmatlanság miatt zárták ki a hálózatból, munkadossziéját pedig később megsemmisítették.

Korniss Péter az interjúban hangsúlyozta, hogy

korábban írtuk

Szék díszpolgárává avatták Korniss Péter Kossuth-díjas fényképészt

Szék község önkormányzata a közösségi médiában számolt be arról, hogy december 6-án ünnepi rendezvénysorozat keretében a település polgármestere díszpolgári oklevéllel és plakettel köszönte meg Korniss Péternek munkáját.

„Viszont Németi Irén egyszer megkérdezte, belépnék-e az MSZMP-be. Elhárítottam azzal, hogy még nem vagyok elég érett. Jó viszonyban voltunk, de máig nem tudom, neki volt-e információja az állambiztonsági megkeresésekről, esetleg a kulisszák mögött megvédett-e” – mondta.

Hozzátette, hogy egy idő után külföldre is utazott, például a Honvéd Együttessel, jó barátjával, Novák Ferenc Tatával. „Feleségem mellett ő volt a másik ember, akivel a titkomat megosztottam a rendszerváltás után. Tata csak legyintett egyet, tudta, hogy mentek ezek a dolgok. Az elmúlt hónapokban azonban családommal és szűkebb baráti körömben is megosztottam a történetemet” – fogalmazott.

– fogalmazott az interjú végén.

Az 1937-ben Kolozsvárott született Korniss Péter a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter. Több évtizedig a Nők Lapja fotóriportere és képszerkesztője. Munkásságának fő fókusza az eltűnőben lévő erdélyi és magyarországi paraszti életmód dokumentarista ábrázolása. Emellett ismert A vendégmunkás című albumáról is, amelyen egy Tiszaeszlár és Budapest között ingázó vendégmunkást mutat be, akinek életét egy évtizeden át követte. Az 1990-es évektől kezdve elkezdett beállított fényképekkel is foglalkozni. Pályafutásának kezdeti szakaszában fekete-fehér fotográfiákat készített, az 1990-es évektől színes képeit is kiállítják. Az első Kossuth-díjas fotóművész.