Reformok menthetik meg a szír elnököt

Szerdai beszéde mindazonáltal csak óvatos tapogatózásnak bizonyult: az államfő adós maradt a tüntető tömegek által követelt intézkedések bejelentésével. A nagy érdeklődéssel várt televíziós beszédben, amelyet többször szakított meg a parlamenti képviselők lelkes tapsa és hozsannázása, jóformán egy szó sem esett bátor vagy bölcs belpolitikai reformokról. Ehelyett Aszad „külföldi összeesküvőket” tett felelőssé az országban kirobbant zavargásokért. A Frankfurter Allgemeine Zeitung közel-keleti tudósítója szerint a beszéd „az önámítás dokumentuma” volt, illetve annak bizonysága, hogy az államfőt csakis egy dolog érdekli: a hatalom megőrzése családja, az alevita felekezet és az 1963 óta uralmon lévő Baasz Párt kezében.

Az „összeesküvés-elmélet” előrángatása az arab retorika és önigazolás olyan elcsépelt frázisai közé tartozik, amelyeknek már csak a legostobábbak dőlnek be. Aszadnak mindazonáltal a Damaszkusz fölött magasodó elnöki palotában is derengenie kell(ene), hogy a Rabattól Maszkatig érő „arab tavasz” Szíriában is kezdi éreztetni a hatását. Egyelőre azonban úgy gondolja, hogy – bízva a mindenütt jelen lévő biztonsági erőkben, a Perzsa-öböl arab monarchiáitól és Irántól kapott támogatásban – túlélheti a forradalmi hullámot. Ám komoly reformok bevezetése – így a több évtizede hatályban lévő szükségállapot feloldása, a politikai és a sajtószabadság szavatolása – nélkül a szíriai elnök csak rövid lélegzetvételnyi időt kaphat, és hamarosan Ben Ali tunéziai és Mubarak egyiptomi elnök sorsára juthat – vélik a Reuters által idézett arab elemzők. „Aszadnak nem szabadna elbíznia magát – vélekedett Nabíl Bumonszef, a bejrúti An-Nahar újság kommentátora. – Ahhoz, hogy úrrá legyen a lakosság elégedetlenkedésén, átfogó reformokat kell végrehajtania. Semmit sem kockáztathat.”

Szíria öt országgal (Irak, Izrael, Jordánia, Libanon, Törökország) határos, ezáltal pedig számos regionális konfliktus metszéspontjában fekszik. A szomszédok egyelőre óvakodnak Aszad bírálatától, attól tartva, hogy felekezeti konfliktus törhet ki Szíriában, amely azután átterjedhet az ő országukra is. A szíriai szunnita többség erős ellenszenvvel figyeli az alevita közösséget, az iszlám síita felekezetének „leágazását”. Aszad is az alevitákhoz tartozik, és nem titok, hogy a hatalmi pozíciók, anyagi javak és üzleti szerződések elosztásakor saját felekezetének tagjait részesíti előnyben.
A Perzsa-öböl szunniták által kormányzott monarchiái arra ösztönzik Aszadot, hogy őrizze meg hazájában a felekezetek közötti békét. A fenti aggályokra utalva állította a szíriai államfő, hogy hazájában „külföldi összeesküvők” szítanak békétlenséget a különböző vallások és felekezetek között. „Ha Szíriában robbanás következik be, akkor robbanás lesz Irakban, robbanás lesz Jordániában, Libanon pedig megsemmisül. A Szíriában kitörő szunnita-alevita polgárháború hamarosan az egész arab világra átterjedne mint síita-szunnita háború – állította Hilal Kasan, a bejrúti Amerikai Egyetem politológusa. – Egy szíriai robbanás nyithatja fel Pandora szelencéjét a térségben.”

Az Egyesült Államok egyelőre óvakodik attól, hogy kemény hangot üssön meg a damaszkuszi vezetéssel szemben. Aszad szerdai beszédét washingtoni körök lényegtelennek minősítették. Hozzátették azonban, hogy annak megítélése a szíriai népre tartozik. Washington évek óta a szemére hányja Damaszkusznak, hogy beavatkozik Libanon belügyeibe, és támogatja Iránt, valamint a Hamász és a Hezbollah radikális szervezeteket. Ugyanakkor az Egyesült Államok – hatévi szünet után – januárban újból nagykövetet küldött Damaszkuszba. Ezt megfigyelők annak jeleként értékelték, hogy Amerika megpróbálja „kicsalogatni” Szíriát az Irán által vezetett Izrael-ellenes szövetségből.

Elemzők egy része úgy véli, hogy a perzsa-öbölbeli monarchiáknak, az Egyesült Államoknak és Izraelnek egyaránt érdeke Aszad hatalmának megőrzése; ebben látják ugyanis a térség törékeny stabilitásának zálogát. „Az Öböl menti államok azt akarják, hogy Aszad a helyén maradjon. Az Egyesült Államok aligha kedveli őt, ám azt sem szeretné, ha megbukna, mivel az polgárháborúhoz vezethet. Izraelben pedig úgy tekintenek Aszadra, mint a legjobb arab diktátorra” – állította Kasan. Szerinte Szíriában még nem érett meg az idő a változásra.