Nem akarnak újra ütközőzónává válni. Észak-Komárom polgármestere a magyar–szlovák viszonyról

– Mit jelent ma egy olyan város számára ez a történelmi örökség, amely Bécs, Pozsony és Budapest vonzáskörzetében helyezkedik el?

– Az Európai Unió újra megnyitotta előttünk a lehetőségeket. Ugyanakkor egyfajta „arany háromszögben” élünk Bécs, Pozsony és Budapest között. Ez egyszerre előny és kihívás. A legnagyobb kihívás talán az, hogy megtartsuk a tehetségeinket. Budapest például alig egy órányira van, és erős az elszívó hatása. Nekünk ezért olyan várost kell építenünk, ahová érdemes visszatérni. Olyat, ahol egyetem működik, ahol van színház, kulturális élet, sok zöldfelület, víz és nyugalom. Hiszek abban, hogy Komárom lehet egyszerre modern és élhető város. Az elmúlt évtizedekben jelentős intézmények jöttek létre vagy erősödtek meg.

Ezekre a pillérekre lehet építeni a jövőt.

Észak-Komáromban is érződik a parlamenti képviselet hiánya

– A szlovákiai magyarságnak jelenleg nincs parlamenti képviselete Pozsonyban. Mennyire értékelődik fel ilyen helyzetben az önkormányzatok szerepe?

– Kétségtelenül felértékelődik. Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy Szlovákiában az elmúlt húsz évben jelentős decentralizáció zajlott le: az önkormányzatok ma jóval nagyobb mozgástérrel rendelkeznek, mint korábban. Mi például saját hatáskörben döntünk az iskoláink jövőjéről, az önkormányzati testület magyarul tárgyal, a közélet számos területén természetes a magyar nyelv használata. A mindennapokban tehát nagyon sok mindent meg tudunk élni abból, amit közösségi önrendelkezésnek nevezünk. Komáromban ráadásul tudatosan arra törekszünk, hogy a magyar és a szlovák közösség együttműködjön. Nem véletlen, hogy szlovák alpolgármesterünk van. Nem kiszorítani akarunk bárkit, hanem megmutatni, hogyan lehet együtt építeni egy várost.

Komárom helyzete ebből a szempontból különösen fontos. Itt él a legnagyobb lélekszámú magyar közösség Szlovákiában. Egyetemünk, színházunk és kulturális intézményeink nemcsak a várost, hanem az egész felvidéki magyarságot szolgálják, ami komoly felelősség.

– Tapasztal-e hátrányos megkülönböztetést a magyar önkormányzatokkal szemben?

– Vannak helyzetek, amikor érzékelhetők bizonyos hátrányok, ezt nem lehet tagadni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a helyzet sokat változott az elmúlt húsz évben. A szlovák–magyar viszony korábban jóval hűvösebb volt. Ma már sokkal több lehetőség van a szakmai párbeszédre.

Ott nem az számít, hogy ki magyar és ki szlovák. Ott az számít, hogy kinek vannak jobb érvei, és erről hogyan tudja meggyőzni a többieket. Ha jól felkészülünk, szakmailag megalapozott javaslatokat teszünk, akkor eredményeket lehet elérni. Persze vannak problémák, de ma már nem lehetetlen küldetés érdeket érvényesíteni.

Fontos a diplomáciai érzék és a megfontoltság a szlovák-magyar kapcsolatokban

– Ez a szemléletváltás a felvidéki magyar politikára is vonatkozik?

– Egyértelműen, hiszen nem elég az, hogy valaki magyar. A választók ma már minőséget várnak. Az oktatásban, a közéletben és a politikában is magasabbra kell tenni a mércét. A szülők sem azért választanak egy iskolát, mert magyar, hanem azért, mert jó. A politikában is ugyanez a helyzet.

– Magyarországon kormányváltás történt. Hogyan befolyásolhatja ez a szlovák–magyar kapcsolatokat?

– Az elmúlt másfél évtizedet meghatározta a Fidesz-kormányzat és az a támogatási rendszer, amely a határon túli magyar közösségeket segítette. Ennek kétségtelenül sok pozitív eredménye volt nálunk, a Felvidéken is. Közben a szlovák–magyar kapcsolatokban is egy sajátos korszak alakult ki.

Most új helyzet állt elő. Még korai lenne megjósolni, hogyan alakulnak a viszonyok, de egy dolgot biztosan szeretnénk: ne váljunk újra ütközőzónává a két ország között.

Mi azt szeretnénk, hogy a mindenkori magyar és szlovák kormány között működőképes munkakapcsolat alakuljon ki és maradjon fenn. Azt szeretnénk, hogy hagyjanak bennünket élni, dolgozni és fejlődni. Ha Magyarország sikeres, annak mi is örülünk, mert az rendszerint pozitív hatással van a felvidéki magyarságra is.

– Mennyire optimista a jövőt illetően?

– Alapvetően optimista vagyok.

• Komáromnak van múltja, van identitása és van jövője is.

• De a jövőt nem a sérelmekre, hanem a tudásra, a minőségre, a közösségépítésre és az együttműködésre kell építeni.

• Ebben látom a város és a felvidéki magyarság sikerének kulcsát.

korábban írtuk

„Az áldozatok nem bűnösként akarnak meghalni”. Felvidéki magyar újságíró a Beneš-dekrétumok okozta „hontalanságról”

Interjú Krivánszky Miklóssal, a Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaiknak Szövetsége elnökével a Beneš-dekrétumokról, a felvidéki politika felelősségéről, az EU szerepéről, a kényszermunkára hurcoltak kárpótlási esélyeiről.