Merkel taktikai veresége

Joachim Gauck, az egykori polgárjogi harcos és evangélikus lelkész személyében egy keletnémet költözhet be a berlini Bellevue-kastélyba – először az egységes NSZK történetében. Gauck, a keletnémet állambiztonsági minisztérium, a Stasi irattárát gondozó hivatal első (1991–2001) vezetője 2010 májusában az SPD és a Zöldek közös államfőjelöltje volt az uniópártok által indított Wulff ellenében; a szövetségi közgyűlésben azonban – igaz, csak a harmadik fordulóban – alulmaradt vetélytársával szemben. Személye mind az SPD, mind a Zöldek számára elfogadható, sőt kívánatos volt – a CDU/CSU viszont két napig hallani sem akart róla.

A bomba vasárnap délután robbant Berlinben: a két ellenzéki párt után a kormányzó FDP is Gauck mellett tette le a garast. A pártelnökség egyhangúlag felsorakozott a 72 éves, rokonszenves férfi mögött. Ezzel a kisebbik koalíciós párt kesztyűt dobott a CDU/CSU-nak. Noha Merkel pénteken úgy fogalmazott, hogy „mindenkivel egyeztetve kell olyan szövetségi elnököt találnunk, aki mindenki számára elfogadható”, az egyik potenciális jelöltnek az egyeztetés előtti „kigolyózása” minimum következetlenség volt a kancellár részéről.
Aminek persze oka volt. Gauck személyének elfogadása annak a nyílt beismerése lett volna, hogy Merkel 2010-ben nagyot hibázott, amikor az egykori lelkésszel szemben kierőszakolta Wulff jelölését, aki azután 20 hónap múltán csúfos körülmények között kényszerült lemondani.

Az uniópártok részéről populizmust, népszerűség-hajhászást vetettek az FDP szemére. A liberális párt a CDU/CSU szerint így akar javítani szánalmasan alacsony (országosan 3 százalék körüli) támogatottságán – döfött egyet a koalíciós partnerbe Markus Söder (CSU) bajor pénzügyminiszter. A koalíciós partnerre ez sem hatott. A Gauck mellett kitartó FDP makacsságát látva, Merkel vasárnap este átugrotta saját árnyékát: ő is elfogadta államfőjelöltnek Gauckot. Ezzel ugyan beismerte két évvel ezelőtti tévedését, ám ezt a jelek szerint kisebb rossznak tartotta, mint az általa a 2009. évi választási hadjáratban váltig „kívánatosnak tartott” polgári koalíció csúfos bukását.

A szövetségi kormány felbomlása, amely megfigyelők szerint elkerülhetetlen lett volna, ha a koalíciós partnerek nem tudnak megegyezni közös államfőjelölt személyében, rendkívüli parlamenti választások kiírásához vezetett volna. Múlt heti ZDF-felmérés szerint ennek nyertese ugyan nagy valószínűséggel a CDU/CSU lenne (36 százalék), ám az újabb „polgári kormány” megalakítása – ellentétben 2009-cel – ma illúzió csupán: az FDP be sem jutna a Bundestagba. Merkelnek vagy a Zöldeket (támogatottságuk 15 százalék) kellene választania, ám a hamburgi és Saar-vidéki, rövid életű fekete-zöld koalíciók ismeretében ehhez nemigen fűlik a foga; vagy újból az SPD-vel (31 százalék) kellene összefognia egy nemszeretem nagykoalíció keretében.

A jelek szerint a kancellár inkább lenyelte a békát, azaz Gauckot. Akivel Németország csak nyerhet: olyan elnöke lesz, aki bizonyosan visszaszerzi az államfői tisztség Wulff által megtépázott tekintélyét.