Listázhatják az adóparadicsomokat

A listán – mint ismeretes – számos politikus, üzletember, híresség és neves sportoló neve szerepel, és már kormányfő is belebukott a botrányba.

Mi is az az offshore?

Offshore társaságnak általában azokat tekintik, amelyeknek csupán annyi kapcsolatuk van a szék­helyül szolgáló országgal, hogy ott jegyezték be őket, tulajdonosaik azonban nem ott élnek, és az adott országban tevékenységet sem folytatnak. A tulajdonosok azért választják ezeket az országokat, mert cégük az adott országban adómentességet vagy alacsony terheket élvez.

Tipikusan ilyen adóparadicsomnak számít például a Brit Virgin-szigetek, a Seychelle-szigetek vagy Bermuda. További előny, hogy a cégtulajdonosok anonimok maradhatnak azáltal, hogy a részvényeseket nem kell feltüntetni a cégnyilvántartásban, vagy nem a tényleges, hanem a részvényesi jogokat megbízás alapján gyakorló tulajdonosokat tüntetik fel. Az offshore országok hatóságai csak korlátozott mértékben adják át az adatokat más országoknak.

Vannak olyan országok is, amelyek minden társaságot azonosan adóztatnak, de egyes jövedelemtípusokra – ilyen például a más társaságokban való részesedés után járó osztalék vagy árfolyamnyereség, a szellemi jogok (szerzői jogok, szabadalmak) licencbeadása – kedvezőbb adózást kínálnak. Ezek közé tartozik például Ciprus, Málta vagy Luxemburg is, de esetükben a kettős adóztatási egyezményeknek és uniós irányelveknek köszönhetően kötelező információcsere van az adóhatóságok között.

Nem nagy ügy

Sokan alapítanak offshore céget befektetéseik tulajdonlására, irányítására. A jelentős vagyonnal rendelkező magánszemélyek ezáltal eltitkolhatják személyes adataikat, adómentessé lehet tenni a korábbi befektetések értékesítéséből származó nyereséget. Külföldi befektetéseket is szívesen vásárolnak offshore társaságon keresztül.

Offshore céget nem nehéz alapítani, ha a tulajdonos meg akarja őrizni az inkognitóját. Ezzel általában megbíznak egy helyi tanácsadót az adott országban, aki elkészíti a cégalapításhoz szükséges dokumentumokat, befizeti az illetékeket, majd bejegyezteti a céget. Szükség esetén névleges részvényesről és névleges igazgatóról is gondoskodik, ők azonban külön szerződés alapján a valódi tulajdonos utasításai alapján kötelesek eljárni. A névleges részvényes által előre aláírt szerződés biztosítja, hogy a tulajdonos bármikor saját nevére vehesse a céget.

Nem illegális

Szakértők szerint bár etikailag megkérdőjelezhető, nem illegális, ha egy cég a hazai és az offshore ország törvényeit is betartva működik, ha azonban kihasználja a transzparencia hiányát, az már nem törvényes. Az offshore tevékenység egy amerikai közgazdász, Gabriel Zuc­man elemzése szerint – amelyet az Mno.hu ismertetett a The Intercept alapján – éves szinten nagyjából 190 milliárd dollár veszteséget okoz világszinten. A Kaliforniai Egyetem kutatója könyvében azt állítja, 2014-ben a világ vagyonának mintegy 8 százaléka „pihent” offshore számlákon.

Az elemzés szerint a legnagyobb offshore vagyont, mintegy 2600 milliárd dollárt, Európa halmozta fel, ami eléri a kontinens vagyonának 10 százalékát, és 2014-ben mintegy 78 milliárd dollárnyi adóbevétel-kiesést okozott. Az Egyesült Államok és Ázsia esetében csak a vagyon 4-4 százaléka pihen offshore számlákon, ami 1200-1300 milliárd dollárt jelent. Az afrikai vagyon 30 százalékát is offshore-ban tartják.

Szakértő: nincs biztos ellenőrzési módszer

Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő szerint nincs olyan biztos ellenőrzési módszer, amellyel az offshore cégekhez köthető szabályszegéseket ki lehet szűrni, pedig a nemzetközi közösség már szigorította a szabályokat. A szakértő az M1 aktuális csatornán vasárnap este kifejtette: önmagában az offshore cég alapítása nem törvénytelen, a kérdés, hogy valaki ezt miért csinálja.

Számos ok húzódhat meg a háttérben, Vámosi-Nagy Szabolcs szerint adóelőny, vagyoneltitkolás is az okok között lehet, illetve a vagyon „parkoltatása” adócsalási szándék nélkül is. Elmondta: már elkezdték a szabályok szigorítását, de azok még „nem értek be”, ezek között említette egyebek mellett az országok közötti adatszolgáltatási kötelezettség erősítését. Az ellenőrzés során elmondása szerint a tulajdonosi kört próbálják körbejárni, a végső tulajdonoshoz próbálnak eljutni, de sokszor ez nem lehetséges.