Moldovában az Európai Unió (EU) iránt elkötelezettek tábora sem nőtt az elmúlt években, sőt a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint ma már azok aránya magasabb, akik szívesebben csatlakoznának az Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország által 2015-ben létrehozott Eurázsiai Gazdasági Unióhoz.

Nem működik a politikai
társbérlet

A Chișinăuban 2009 óta kormányzó EU-párti politikusok nem igazán tudták stabilizálni az ország gazdaságát, amely ezer szállal kötődik ma is Oroszországhoz, az ország pálfordulását pedig az Európai Unió nem karolta fel érdemben. A helyzetet súlyosbítja, hogy

emiatt történhetett meg, hogy mára az orosz kapcsolatok elmélyítését támogató moldovai Szocialista Párt (PSRM) vezeti a népszerűségi listát, sőt kormányalakításra is esélyes. A 2016 decemberében államelnöknek választott Igor Dodon nyíltan az egykor általa vezetette szocialista alakulatnak kampányol, a jelenlegi kormánypárt és az államfő közötti viszony kísértetiesen emlékeztet a romániai politikai csetepatékra.

Serghei Manastîrlî chișinăui politikai elemző szerint annak ellenére, hogy az ország bőkezű támogatást kapott mind Washington, mind pedig Brüsszel részéről, csődöt mondtak a tíz éve hatalmon lévő Európa-barát kormányok tervei, hogy Moldovát elindítsák az európai uniós integráció útján. „Az utóbbi tíz esztendő a Moldovai Köztársaság legnehezebb időszaka volt mind gazdasági, mind szociális szempontból. Ha valakik le akarták járatni európai uniós közeledésünket, azoknak tökéletesen sikerült. Soha nem volt tetten érhető a lakosság soraiban ekkora kiábrándultság az Európai Unió iránt, mint manapság, amivel szorosan összefügg a Romániával való egyesülést támogató unionisták táborának csökkenése is” – fogalmazott a Krónikának a politológus.

Brüsszel és Washington
nyomásgyakorlása

A vasárnapi választásokon a felmérések szerint a PSRM, a Vlad Palhotniuc milliárdos üzletember által irányított, kormányon lévő Moldovai Demokrata Párt (PDM) és az EU-barát ACUM-pártkoalíció jutna be a parlamentbe. Az ACUM tömöríti a Maia Sandu által vezetett Akció és Szolidaritás Pártját (PAS), az Andrei Năstase DA platformját, és a jelenleg börtönben ülő volt kormányfő, Vlad Filat Demokrata Liberális Pártját (PLDM). A politikai elemző szerint kérdéses, hogy az oroszbarát milliárdos, Ilan Șor SOR nevű pártja átlépi-e a parlamenti küszöböt.

de az elemző szerint talán ez segíthet az oroszbarát SOR helyzetén, hogy átlépje a küszöböt.
„Biztos, hogy a választások után egymagában egyetlen moldovai párt sem fog kormányt alakítani. Erre az esetre két forgatókönyv létezik: a PDM és az ACUM-koalíció alakít kormányt, amitől leginkább az EU-barát koalíció pártjai ódzkodnak, mert a demokratákkal történő együttműködést öngyilkos lépésnek tartják. A demokrata alakulattól azért fél mindenki, mert négy évvel ezelőtt 19 mandátumot kaptak, és mára a 101 képviselőből álló törvényhozásban legalább 52 képviselőjük van. Átláthatatlan módon ült át hozzájuk sok képviselő. Egyes vélemények szerint sokat közülük bűnvádi dossziékkal megzsaroltak, másokat megvásároltak, szóval eléggé zűrös ügy Plahotniuc pártjával összebútorozni. A másik változat szerint a demokratákkal az Oroszország felé kacsintgató erők alakítanának kormányt” – magyarázza a chișinăui politológus, aki szerint bármennyire is húzódoznak a demokratákkal való közös kormányzástól, az ACUM politikusait az Európai Unió és az Egyesült Államok részéről kemény nyomás alá helyezik, hogy létrejöjjön az „Európa-barát” PDM–ACUM koalíció, megakadályozva ezzel egy oroszpárti kormány megalakulását.

Az elrettentő „Románia-kérdés”

A hétvégi választást megelőző kampány nagyjából arról szólt, hogy melyik a járható út a Moldovai Köztársaság számára:

„Minden párt és pártkoalíció hozta a formáját. A szocialisták az Oroszországgal kiépítendő mélyebb gazdasági és politikai kapcsolatok mellett tették le a voksukat, kampányukat NATO- és Nyugat-Európa-ellenes szlogenekkel színesítették. A demokraták a Nyugat és Kelet közötti egyensúlyozást hirdették meg stratégiaként, míg az ACUM-koalíció tagjai egyértelműen az EU mellett állnak ki, illetve elhangzott a Romániával való egyesülés lehetősége is. Az eltérő álláspontok ellenére nem volt túl hangos a kampány” – foglalta össze a Krónika számára tömören a moldovai korteshadjárat főbb üzeneteit a politológus.

Egyébként Moldovában nem annyira hangsúlyos a „Románia-téma”, mint pár évvel ezelőtt, a pártok ugyanis rájöttek, hogy az egyesüléssel kapcsolatos kérdések már nem nyomnak sokat a latban a társadalom szintjén. Noha időnként beszélnek róla, a legtöbb moldovai ember abban ért egyet, hogy a Moldovai Köztársaság Romániával történő egyesülésének nincs realitása. „Egyesek bedobják a témát elrettentésül, hogy fegyelmezzék az orosz vagy a többi kisebbséget, és figyelmeztessék őket, mi vár rájuk, ha Bukaresthez tartozna az ország, az unionisták pedig arra számítanak, hogy a Románia-barát szólamokkal mozgósítani tudják gyengécske szavazótáborukat. A téma igazából már egyik tábornak sem hoz sok szavazatot” – magyarázza Serghei Manastîrlî.

A Gagauz Autonóm Tartományban 2014 februárjában a választójoggal rendelkezők 77 százaléka vett részt azon a referendumon, amely 90 százalékos többséggel mondta ki, hogy amennyiben a Moldovai Köztársaság bármilyen országgal egyesülne, a gagauzok azonnal kikiáltják függetlenségüket, és létrehozzák a Gagauz Köztársaságot. Manastîrlî szerint az idősebb gagauzoknak máig elrettentő emléke van a román megszállásról. A történészek részletesen bemutatták, hogy a román katonaság jelenléte sokkal durvább volt, mint a szovjet idők.

A függetlenség a járható út

Az emberek többsége a független Moldovai Köztársaságban hisz, ezt igazolják vissza a különböző közvélemény-kutatások is. A politológus szerint

így az ország e két érdekközösség között próbálja megtalálni érvényesülési lehetőségét. „A gazdasági szakértők többsége abban ért egyet, hogy geopolitikai helyzetünk nemcsak hátrányt, hanem sok előnyt is jelent. Kelet és Nyugat határán több a kihívás, ugyanakkor több a lehetőség is, amivel egy jó kormány élni tudna. Nálunk találkozik az Európai Unió, Oroszország és Törökország, mi lehetünk a híd e három nagyhatalom között” – vélekedik a chișinăui politológus, aki az ország jövője szempontjából elsődleges feladatnak tartja Transznisztria helyzetének rendezését annak érdekében, hogy a szakadár tartomány ismét Moldova szerves részévé váljon.