2012. október 02., 08:372012. október 02., 08:37
Az orientális világ országaiban és a Szentföldön gyakran elegendő egyetlen szikra ahhoz, hogy lángra lobbantsa a vallási alapú gyűlöletet, elvakult haragot gerjesztve hatalmas tömegekben. Ez az aggasztó jelenség, amely legutóbb a Mohamed prófétát sértő film láttán nyilvánult meg, harsány szalagcímekre késztette a nemzetközi sajtót. Ám a hírek által közvetített kép hamis: nem az egész iszlám világ őrjöng, és új szabályozásra sincs szükség a vallási érzelmek tiszteletével kapcsolatban.
A Perzsa-öböl menti arab monarchiákban három nemzedéken belül hatalmas változás ment végbe: beduin népeikből posztindusztriális szolgáltató társadalmak váltak, amelyek bevándorlók óriási tömegeit szívják fel. Nem csoda, hogy az őslakosságon feszengés lesz úrrá. Ennek egyik kifejeződése az iszlám szalafista értelmezése, elfogadása és terjesztése.
A szalafizmus a próféta példáját követő életmódot ír elő, ugyanakkor nem mond le a modern kor technikai vívmányairól. Az ebből fakadó feszültség, nézőponttól függően, frappáns fotótéma, vagy pedig jelképe annak a fejlődésnek, amely közvetlen összefüggésben áll a Marokkótól Indonéziáig terjedő legutóbbi tiltakozásokkal.
Az al-Kaida Szaúd-Arábiában gyökerezik. E mozgalom kezdetben azt az álszentséget (is) vette célba, amellyel az uralkodóház az amerikaiak diktátuma előtti megalázkodását igyekezett leplezni. A muzulmánok becsületének megmentése volt a hajtóerő abban a kulturális küzdelemben, amely végül globális terrorrá terebélyesedett. Az „arab tavaszból” azonban megtanulhattuk, hogy a politikai iszlám a szavazóurnáknál is többségre tehet szert; sem Egyiptom, sem Tunézia nem süllyedt káoszba, s a mérsékelt iszlamisták által kormányzott Törökországot pedig példamutatónak tartják sokfelé.
A nyugati követségek és gyorsbüfék előtt tomboló, becsületükben megsértett tüntetők képei Délkelet-Európa népeinek 15. és 18. század közötti érzéseire emlékeztetnek: a töröktől érzett félelemre. Ennek oka a keresztény Nyugat ellen támadó oszmán sereg volt, valamint a rettegés a saját, tökéletes világ elvesztésétől. Az istentelen hordák ellen védelem céljából számtalan erődítmény épült, amelyek ma is meghatározzák a Balkán tájképét. Hogy milyen mélyen gyökerezik még ma is a töröktől érzett félelem mint a más vallásúakkal szembeni kollektív ellenállás kifejeződése, azt jól mutatta a délszláv polgárháború, amikor a keresztények megvetően törököknek hívták bosnyák (muzulmán) ellenségeiket.
A gyűlölet által hajtott és vallásukért meghalni kész fanatikusoktól érzett rettegés nemcsak a Jeruzsálem visszahódításáért vívott keresztes háborúk emlékét homályosítja el, de az iszlám világ országaiban jelenleg zajló tiltakozások értékelését is megnehezíti. Holott nagyon is kellene differenciálni. Libanonban például a Hezbollah sajátította ki a Nyugat-ellenes zendülés hangszerelését, odáig menve, hogy maga az iszlamista szervezet főtitkára, a nyilvánosság elé amúgy ritkán lépő Haszan Naszrallah beszélt az első nagygyűlésen megjelent „felháborodott” tömeghez.
A rendezvény, miként a későbbiek, incidens nélkül zajlott le. A kollektív haragot, ha létezik egyáltalán, korlátok közé szorítják és irányítják. Az egykori terrormilícia már jóval korábban államalkotó erővé vált Libanonban. A szomszédos Szíriában tomboló polgárháború fényében pedig hatalmas felelősséget is visel.
Az „isten pártjának” vezetősége mindeddig józanságot tanúsított, és nem hagyta magát bevonni a szíriai konfliktusba. A libanonihoz hasonló séma szerint zajlanak a prófétagyalázó film által kiváltott tiltakozások Iránban és a Gázai övezetben. A hatóságok által engedélyezett és üdvözölt nagygyűlések résztvevői egységüket demonstrálják az „istentelen Nyugat” dominanciája elleni harcban. A jelszavak elkoptatottnak tűnnek, s mindeddig nem voltak képesek nagyobb hatást kifejteni. Ugyanez áll Egyiptomra is, ahol igencsak korlátozott marad a kollektív felzúdulás.
Ha még most is Hoszni Mubarak volna hatalmon a Nílus mentén, akkor a helyzet bizonyára jóval fenyegetőbben nézne ki. Az ország első szakállas elnöke ugyan kénytelen szembenézni azzal a váddal, hogy túl hosszú habozás után ítélte el az erőszak megnyilvánulásait. Az első igazán fontos próbát azonban Mohammed Murszi majd akkor állja ki, ha Egyiptom kopt keresztény kisebbsége a Muzulmán Testvériség uralma alatt virágzásnak indul. Ez pedig távolról sem magától értetődő ebben a térségben.
Börtönbüntetésre ítéltek pénteken Nagy-Britanniában két romániai férfit, amiért megkéseltek Londonban egy perzsa nyelvű hírcsatornának dolgozó iráni újságírót.
Alexandru Munteanu, a Moldovai Köztársaság miniszterelnöke pénteken bejelentette lemondását, alig nyolc hónappal kormányának hivatalba lépése után – közölte a Moldpres állami hírügynökség.
Felgyújtotta magát és a kórházba szállítása után belehalt sérüléseibe egy férfi, aki tibeti zászlót tartott a kezében az ENSZ New York-i székháza előtt csütörtökön – közölte a New York-i rendőrség.
Magyarország megvonta az előző kormány által megadott politikai menedékjogot Zbigniew Ziobro és Marcin Romanowski lengyel ellenzéki politikusoktól, valamint Ziobro feleségétől is – közölte Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter csütörtökön az X-en.
Van valami különös abban, amikor az ember Észak-Komáromba érkezik. A Kárpát-medencei magyar újságíróknak immár másodszor meghirdetett Taste of Comorra (Komárom ízei) háromnapos tanulmányút a város sokféle arcát szerette volna megmutatni.
Immár legalább húszan meghaltak, mintegy kilencvenen pedig megsérültek a Kijev elleni csütörtök hajnali nagyszabású orosz légitámadásban.
Az Egyesült Államok és Románia közötti szövetség erős, a románok tisztelik Amerikát és Donald Trump elnököt – szögezte le Nicuşor Dan román államfő egy publicisztikában.
Volodimir Zelenszkij elnök szerdai írországi hivatalos látogatása során felszólította az Európai Uniót, hogy mozdítsa előre Ukrajna csatlakozási folyamatát.
Alkotmányellenesnek nevezte Sulyok Tamás államfő és a többi közjogi méltóság tervezett elmozdítását Áder János volt köztársasági elnök a közmédia Kell még valamit mondanom, Ildikó? című podcastjében.
Az Európát sújtó hőhullám az Egészségügyi Világszervezet (WHO) értékelése szerint előhírnöke annak, ami a kontinensre vár az elkövetkező években.