Elhunyt Duray Miklós, a felvidéki magyar közösség meghatározó alakja

1990–1992 között parlamenti képviselő Csehszlovákia államszövetségi parlamentjében, a Szövetségi Gyűlésben; parlamenti mandátuma Csehszlovákia megszűnésével véget ér. 1994–2010 között parlamenti képviselő a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában. Az önkormányzati és közigazgatási, majd az emberjogi és kisebbségi bizottság tagja. 2010-ben befejezte aktív politikusi pályafutását, és tanítani kezdett a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Karán, Sopronban. Előadásainak fő témája a nemzetpolitika és a nemzetstratégia, valamint az államhatárokkal szétdarabolt magyar nemzet fejlődési (szétfejlődési) folyamata.

1997-ben elsőként fogalmazza meg, hogy törvénnyel kell rendezni az elszakított magyar nemzetrészek magyarországi jogállását. 1999-ben a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény (státustörvény) első kezdeményezője. Tőle származik a magyarigazolvány-rendszer alapötlete; a törvény elfogadása után az 1-es sorszámú magyarigazolvány birtokosa.

„Aki ismerte őt, tudja, nem túlzás azt mondani: az a típusú ember volt, aki egy nap alatt legalább kettőt élt. Ritkán lehetett őt otthon találni, tétlenül pedig soha. Ismerősei, s azok, akiket barátságával tüntetett ki, számíthattak a néha egészen képtelen időpontokban érkező telefonhívásokra, melyek mindig izgalmas és tanulságos beszélgetést jelentettek, kezdve a kőkemény aktuálpolitikától a nemzetpolitikán-nemzetstratégián át a világ ügyes-bajos dolgaiig. Beszélt, írt, tanított, rendszert váltott, az élen állt, amikor ez akár életveszélyes is lehetett, de tudott háttérbe is vonulni, ha ezt kívánta meg tőle a közösség érdeke” – olvasható A Szövetség a Közös Célokért méltatásában.

Felsorolni is hosszú lenne, mi mindent tett közösségünkért már egészen fiatal korától. Az átkos rendszerben üldöztetésben is része volt. A rendszerváltozást követően aktív politikussá vált, az Együttélés politikai mozgalom megalapítója, parlamenti képviselő. Számos publikáció és könyv szerzője.