Almássy Ferenc: rendszerváltást akarnak Franciaországban a sárgamellényesek

Makkay József 2018. december 07., 21:05 utolsó módosítás: 2018. december 08., 12:47

A sárgamellényes tüntetések nem csak Párizsban, hanem Franciaország-szerte hatalmas tömegeket vonzanak az utcákra, az emberek Emmanuel Macron államfő távozását követelik. Az eseményekről Almássy Ferenc francia-magyar újságíróval, a Visegrad Post főszerkesztőjével beszélgettünk, aki éppen Párizsban forgat budapesti hírtelevízióknak.

Almássy Ferenc újságíró szerint a franciaországi helyzet a neoliberális és a globalista politikák következménye

– Édouard Philippe francia kormányfő kedden jelentette be, hogy hat hónapra befagyasztja az üzemanyag adójának emelését. Ez az ígéret elejét veheti a további franciaországi zavargásoknak?

– Túl későn és túl keveset hátrált a párizsi kormány. Legalább három hete nem az adóemelések miatt történnek a zavargások: itt már a forradalom küszöbén állunk. A rendőrszakszervezetek kimondták: tartanak attól, hogy most szombaton halottak is lesznek. A rendőrség ugyan nem részletezte az előkészületeket, de bejelentette, hogy taktikát váltanak a katasztrófa elkerüléséért.

– De mégiscsak az adóemelések híre volt a zavargásokat kipattantó szikra...

– Fontos megérteni, hogy ha egy újabb adóemelés indította el a tiltakozáshullámot, akkor ez egy sokkal mélyebb válság tünete. Gyakorlatilag a nyugati világ válsága ez, illetve ennek a válságnak a francia változata. Mindez a neoliberális és a globalista politikák következménye. A 80-as években indított politikai és gazdasági reformok – amelyek a tömeges bevándorlással és az ipar elsorvasztásával jártak – az őshonos fehér középosztály jólétét teszi tönkre. Ha összességében vizsgáljuk a folyamatot, ez juttatta az elnöki székbe az Egyesült Államokban Donald Trumpot, ezért vált ki az Európai Unióból az Egyesült Királyság, és ez az oka a sárgamellényes tüntetéssorozatnak Franciaországban.

– A híradások szerint a franciák a magas közterhekre panaszkodnak. Mennyire kirívó ez uniós összehasonlításban?

– Franciaország bevételeinek 48,8 százaléka származik adókból, és ez az arány a legmagasabb az Európai Unióban. Ugyanakkor tény, hogy ezekből az adóbevételekből lehetett felépíteni a világ egyik páratlan jóléti államát. De ezt a jól működő és az embereket megvédő modellt a nyolcvanas években bevezetett neoliberális politika buktatta meg. A tömeges bevándorlás nagyon megterhelte a bőséges segélyeket nyújtó rendszert. Ma már sok irreális helyzet létezik: például egy 67 év fölötti, nem EU-s állampolgár – aki francia területre telepedik le –, az államtól 700 euró fölötti „minimum vieillesse” segélyt kap. Ezzel szemben sok őshonos francia munkanélkülinek havi 500 euró sem jár, holott ez a juttatás itt nem nagy összeg, ha figyelembe vesszük, hogy egy kiló krumpli ára akár két és fél euró is lehet.

– Mi zavarja leginkább az embereket a magas adókon kívül?

– A gond önmagában nem az adóval van, hanem azzal, hogyan használja fel az állam. A legnagyobb ellenérzést az váltja ki, hogy aki dolgozik, azt egyre jobban megadózzák, a migránsok pedig egyre több segélyhez jutnak. De az is óriási vihart kavart, amikor kiderült, hogy Patrick Mulliez milliárdos egy év alatt plusz egy milliárd eurót keresett, és mindössze 135 (!) euró adót fizet. De az emberek azzal is tisztában vannak, hogy a Facebook, a McDonald's, a Starbucks és sok más multinacionális cég sokkal kevesebb adót fizet, mint amennyi a bevételei alapján indokolt lenne. Ezt az emberek tűrhetetlennek tartják. A sárgamellényesek tiltakozása most már nem arról szól, hogy milyen változások legyenek az adózásban, hanem meg akarják buktatni a párizsi rezsimet. Rendszerváltást akarnak.

– Egyes elemzők szerint a francia szakszervezetek sok olyan szociális vívmányt harcoltak ki a munkavállalók számára, amelyek mára negatívan befolyásolják a francia gazdaság versenyképességét. Mennyire helytálló érv ez?

 – Szerintem nem az a gond, hogy a szakszervezetek kivívták azt, hogy rendes körülmények közt és rendes fizetést kapjanak a francia munkások. A bajok okát  abban látom, hogy a neoliberális politika dupla győzelmet aratott. Korruptak lettek a legnagyobb szakszervezetek vezetői, együtt dolgoznak a rendszerrel. 2017 májusában például a legnagyobb francia szakszervezet, a CGT Emmanuel Macron támogatására szólította fel a tagjait. Ez a gazdaságpolitika azt érte el, hogy a franciaországi ipari termelést más országokba helyezték ki, ami katasztrofális helyzetbe hozta a francia munkavállalókat.

Fotó: MTI/AP/Thibault Camus

– A francia kormány szociális és adópolitikája ellen tüntető sárgamellényesek között is nézetelétérések vannak: a radikálisok nem akarnak a kormánnyal tárgyalni, a mérsékeltek viszont igen. Mennyire maradhat egységes a tiltakozáshullám?

– Természetesen nem egységes a mozgalom. Nem szervezett, így nem lehet egységes hangja. Ezért oly nehéz a kormánynak „tárgyalni” velük, vagy nyomást gyakorolni rájuk. Itt a bal-jobb tengely jelentéktelen. A történet valójában arról szól, hogy az egyik oldalon áll Emmanuel Macron, a globalista, liberális elit képviselője, a másik oldalt pedig egy lázadó, elszegényedő nép, amelyik nem kér a további globalista tervből, és nem tudja tovább elfogadni a liberális vezetést. A tüntetők között vannak kommunisták, királypártiak, radikális bal- és jobboldaliak, de leginkább apolitikus hétköznapi emberek: nyugdíjasok, családapák, és anyák, munkanélküliek, munkások.  Abban mindenki egyetért, hogy Macronnak mennie kell! Csökkenteni kell a bevándorlást, vissza kell szerezni a szuverenitást az Európai Uniótól, sőt azt követelik, hogy Franciaország lépjen ki az EU-ból.

– Amikor nem olyan régen Macron nyert, ő éppen azt lovagolta meg, hogy a hagyományos pártokhoz képest mást fog nyújtani. Mi lett ebből az ígéretéből?

– Emmanuel Macronnak egy dolog sikerült: véget vetett a haldokló bal-jobb alternatívának, és egyesítette a francia mainstream bal- és jobboldal liberálisait: a migránspártiakat, az egyházellenes erőket, az LGBT-támogatókat, a gazdasági liberálisokat, illetve azokat az erőket, amelyek tovább csökkentenék Franciaország szuverenitását. Ezzel szemben sem a radikális szocialista Mélenchon-nak, sem Le Pen pártjának nem sikerült olyan összefogást létrehoznia a közös érdekekért, mint az olaszoknak. Jelenleg egyetlen párt, politikus, vagy akár szakszervezet sem képes képviselni a sárgamellényesek mozgalmát.

– Sokan arra gyanakszanak, hogy egy-egy ország felforgató tüntetéseit idegen szervezetek finanszírozták. Kiderülhet-e ilyesmi a francia megmozdulásokról?

– Aki a nemzetközi politikát követi, annak képben kell lennie azzal, hogy a mindenféle „spontán” mozgalmakat akár külföldről is szervezhetik. A mostani francia helyzet azonban másnak tűnik. Semmi jele nincs annak, hogy külföldről szervezett akció lenne. A mozgalom szervezetlen, nincs hierarchia, nincs hivatalos képviselője vagy szóvivője. Macron emberei el akarták ezt a szerepet játszani, de lebuktak. Gyakorlatilag az történt, hogy az elégedetlen emberek városukban, falujukban már egy hónapja kimentek a körforgalmakhoz és az autópályák fizetőkapuihoz tiltakozni. Több ezer településen országszerte. Nehezen elképzelhető, hogy ezt a megmozdulást egy szervezet tartsa kézbe és irányítsa. Arról nem beszélve, hogy a francia titkosszolgálat a világ egyik legjobbja, amelynek megvannak az eszközei az idegen akciók leleplezésére. A francia állam sokkal erősebb, mint a posztkommunista államok.

– Érdekes módon Franciaországot senki nem ítéli el a rendőrségi túlkapások miatt. Ha ugyanez Budapesten, Bukarestben vagy Varsóban történne, rögtön Brüsszelbe rendelnék a vezető elitet. Itt is érvényesül a kettős mérce?

– A Francia Köztársaság az Európai Unió egyik pillére. Ha most bedől, akkor Sargentiniék köre tisztában van azzal, hogy a hatalmuknak vége szakad. Ezért az EU liberálisainak mindegy, hogy a francia rendőrség robbanó gránátokat használ, vagy jogtalanul elhurcol újságírókat, illetve megakadályozza a tévéseket, hogy filmezzenek. Brüsszelben nem érdekli az EU csúcsvezetőit, hogy a francia rendőrség nem tartja be a gumibot használatának szabályait. Az EU-s elitet az sem zavarja, hogy a békés tüntetőket – akik között sok idős, illetve fogyatékos ember is volt – a múlt szombaton a hideg idő ellenére vízágyukkal támadták meg, sőt sok tüntetőt a földön vertek félholtra gumibotokkal a rendőrök.

Maximálisan készülnek a hatóságok a szombati megatüntetésre

Jóllehet a december elsejei párizsi zavargásokat követően a francia kormány – eleget téve a sárgamellényes mozgalom legfőbb követelésének – bejelentette, hogy eltörli az üzemanyagadó jövőre tervezett emelését és életszínvonal-megőrző intézkedésekkel helyettesíti, a tüntetők ezt már kevésnek tartják, és egyre több szociális jellegű követelést fogalmaznak meg, valamint Emmanuel Macron távozását is követelik.

A francia belügyi szervek attól tartanak, hogy szélsőségesek és radikális tüntetők özönlik el most szombaton Párizst, hogy szándékosan összetűzzenek a rendőrökkel és középületek rongáljanak meg. A belügyminisztérium 89 ezer biztonságit mozgósít Franciaország-szerte, Párizsban 8 ezer rendőr lesz készenlétben, és az utcákra vezénylik a csendőrség tucatnyi páncélozott járművét is. 

Christophe Castaner francia belügyminiszter szerint minden arra utal, hogy „radikális elemek” mozgósítanak a sárgamellényesek újabb országos szombati tüntetőnapján, s ez indokolja a maximális készültséget. Szombaton a legjelentősebb múzeumok, a Louvre, az Orsay, a Pompidou központ zárva lesznek, nem látogatható az Eiffel-torony, elmarad az előadás az Operában. Több sporteseményt is lemondtak, a belvárosi üzletek kirakatait elbarikádozták.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat