Rövidebb, de tartalmasabb Sziget

– Amikor egy fesztivál kezdete előtt tervezett nézőszámról beszélünk, abba egy várható nyereséget is belekalkulálunk. Ezt a profitot vitathatatlanul elmosta az eső, hiszen a remélt 50 ezer jegy helyett csupán 40 ezret sikerült értékesíteni. Természetesen nem árt elgondolkodni azon sem, hogy milyen egyéb esetleges tényezők játszhattak szerepet abban, hogy a vártnál kevesebben jöttek el. A fesztivál programja lehetett volna erősebb is, összességében azonban elégedettek vagyunk. Az esős idő ellenére a hangulat remek volt, a rendezvény szervezettsége tovább javult, és ha a beígért támogatásokat is megkapjuk, a mérleget mindenképpen pozitív eredménnyel zárhatjuk.
– Volt olyan fellépő is, aki hosszas egyeztetések után végül nem vállalta a fellépést. Történhetett ez amiatt is, hogy a Félszigetnek még nem akkora a hírneve, hogy megérje neki ideutazni?
– Ennek elsősorban logisztikai oka volt, több olyan zenekar is volt, aki egyszerűen nem tudta megoldani azt, hogy a turnéjába beillessze a túl sok időt és átszállást igénylő, bonyolult ideutazást. Emellett kétségtelen, hogy az erdélyi rendezvénynek nincs akkora hírneve és költségvetése, mint például a Szigetnek. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a Félsziget évről évre egyre inkább bekerül a köztudatba, mára már egyre többen érkeznek külföldről, például Magyarországról is. Romániában a fesztiválpiac csak most van kialakulóban. El kell még telnie jó pár évnek ahhoz, hogy a zenekarok tényleg úgy érezzék, a Félszigetre mindenképpen el kell menniük. Amennyiben azt látják, hogy nekik presztízskérdés egy ottani fellépés, megoldják az odautazást – például bérelnek egy magángépet, ahogy ez a Sziget esetében jó néhányszor megtörtént már. Azt látjuk, hogy a külföldi előadókban van egyfajta kíváncsi érdeklődés Románia iránt, és szívesen vállalnak fellépést olyan országban, ami újdonság nekik, természetesen ehhez a megfelelő anyagi motiváció is szükséges, amihez elő kell teremteni a pénzügyi feltételeket. Míg a Sziget esetében majd 12 millió euró áll rendelkezésünkre, addig a Félsziget esetében csupán 750 ezer euróból gazdálkodhattunk.
– A romániai sajtóban az a hír járja, hogy a marosvásárhelyi önkormányzat hasznosítani szeretné a fesztiválnak jelenleg otthont adó területet. Valóban költözik a Félsziget?
– Az egészről semmi pontosat nem tudunk, mi is csak a sajtóból értesültünk arról, hogy a hivatalnak tervei vannak a területtel, hivatalos információt ezzel kapcsolatban az önkormányzattól mindeddig nem kaptunk. Csak remélni tudom, hogy a városvezetésnek is érdeke a fesztivált hosszú távon folytatni, hiszen könnyű belátni, több tízezer fiatal szórakozásáról és egyedülálló városreklámról van szó, márpedig ha ez így van, akkor ennek alapvető előfeltétele az, hogy a helyszínt ne építsék be. Ha mégis úgy döntenének, hogy ezt a területet másra használják, nyilván el kell gondolkodnunk azon, hol találunk Romániában, illetve Erdélyben alkalmas helyszínt, ahova el lehet költöztetni a rendezvényt.
– Amennyiben jövőre mégsem adott a helyszín, jelentheti ez a Félsziget végét?
– Nagyon remélem, hogy nem. Természetesen ez is megtörténhet, amennyiben nem találunk alkalmas területet, illetve olyan feltételeket, ahol ugyanezt a fesztivált hasonló színvonalon meg tudjuk szervezni. Egyelőre azonban bizakodóak vagyunk, reméljük, hogy maradhatunk. A Félszigetre az igény valós, ez egy jó rendezvény, szeretik a fiatalok, tehát a költözés csupán végső megoldásként jöhet szóba.
– Ennek ellenére lehetséges helyszínként sokan már Kolozsvárt, sőt Bukarestet is emlegetik.
– Ezt félreérthette a helyi sajtó. Pedig kihangsúlyoztam, hogy a főváros fel sem merült bennünk alternatívaként. Valóban megkeresett minket egy bukaresti cég azzal az ötlettel, hogy szervezzünk két fesztivált párhuzamosan: egyiket Bukarestben vagy a tengerparton, a másikat valahol Erdélyben, ami megkönnyítené a fellépők utaztatását, és ezáltal az elhívásukat. Való igaz, hogy Marosvásárhelyre jelenleg nagyon bonyolult a nemzetközi fellépőket eljuttatni, noha a városnak repülőtere is van. Emellett az is bizonyos, hogy a két fesztivál egymás mellett is meg tudna élni, hiszen a távolság elég nagy, a két közönség közötti átfedés pedig viszonylag kicsi. Egyelőre ez is csak ötlet, de lehetőségként nyitva áll. Viszont ha mindenképpen el kell mennünk a Maros partjáról, akkor alternatív helyszínként Kolozsvár szóba jöhet, ehhez nyilván az kell, hogy találjunk a városban vagy annak közvetlen közelében egy erre alkalmas területet.
– Felmerült-e már egy teljesen új, az erdélyi piacon hiánypótló rendezvény szervezésének gondolata?
– Egyelőre csak a Félszigetben gondolkodunk vagy esetleg egy másik, de hasonló jellegű fesztiválban. Mindez abban az esetben, ha sikerül együttműködni a bukaresti céggel. De ennek jelen pillanatban még nagyon nagy
esélyt nem adok. Nem valószínű, hogy más jellegű fesztiválok szervezésébe is belefogunk, hiszen kapacitásaink végesek. A meglévő energiánkat szeretnénk a régió más országaiban is kamatoztatni akár új, de hasonló fesztiválok szervezésével, akár már létező rendezvényekkel karöltve. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennénk nyitottak az újítás felé, és hogy ez soha nem fog megtörténni. Elképzelhető, hogy találunk egy partnert, aki olyan lehetőségekkel áll elő, amire azt mondjuk majd, hogy mégis belevágunk.
– Jelent valamilyen gondot a szervezésben, hogy Romániában zajlik a fesztivál?
– Lassan itt is megteremtődik a színvonalas fesztiválok lebonyolításához szükséges háttértechnika, így egyre kevésbé jelent gondot a szervezés. Ráadásul azon kezdeti félelmeink is alaptalannak bizonyultak, hogy a hatóságok vagy lehetséges támogatók nem nézik majd jó szemmel a magyar „hódítást”. Persze tudatosan ügyelünk arra, hogy senkit ne irritáljunk – a zenekarok fele román, a programokat úgy állítjuk össze, hogy bárki számára szórakoztatóak legyenek – ilyen értelemben sincs különösebb gond. Jól megfér egymás mellett a két közösség, nincsen ebből adódó probléma. A fesztivál nem elkötelezettje egyetlen etnikumnak sem, mi azt szeretnénk, ha a fiatalok jól érezhetnék magukat néhány napig, függetlenül attól, hogy kinek mi az anyanyelve.
– Gőzerővel készülnek a Szigetre, mire számítanak idén?
– Ezt azért nehéz megmondani, mert változás van abban az értelemben, hogy a klasszikus Sziget most ötnapos lesz, bár van egy mínusz egyedik, illetve egy nulladik nap is. Tavaly a költségvetésünk 2,65 milliárd forint volt, idén hasonló nagyságrendű összeg, 2,7 milliárd forint a tervezett kiadás. A kevesebb nap miatt bizonyos kiadásokat meg tudunk spórolni, így azt átcsoportosítva a rendezvény minőségi továbbfejlesztésére költhetjük: idén olyan sztárokat is el tudtunk hozni a Szigetre, akiket eddig anyagi okok miatt nem sikerült. Viszont most kevesebb nap alatt kell legalább ugyanannyi jegyet eladnunk, mint tavaly. 
– Hogyan jut el a Sziget Erdélybe, illetve az erdélyi a Szigetre?
– Annak ellenére, hogy a környező országokban, így Erdélyben is kifejezetten jó a Sziget ismertsége, a látogatók nagy része Nyugat-Európából érkezik. Ennek csak részben oka a szűkös anyagi háttér, Kelet-Európával ellentétben Nyugaton már évtizedek óta hagyománynak számít, hogy a fiatalok nyáron különböző fesztiválokra utaznak. Ami Romániát illeti, érdekes módon azt tapasztaljuk, hogy Bukarestben vagy a nagyobb városokban több jegyet adunk el, mint Erdélyben. Az országban értékesített jegyekből kiindulva a Romániából érkezők száma alig néhány százra tehető, és ami igazán meglepő: ennek több mint fele román anyanyelvű. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy az erdélyi magyarok nem feltétlenül otthon veszik meg a jegyet.
– Melyek a szervezéshez kapcsolódó legnagyobb kihívások?
– Ma már akkora rendezvényről beszélünk, aminek környezeti hatásait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Jelenleg a legnagyobb gondot még mindig a közlekedési és parkolási problémák okozzák. Új kihívás a területhasználatért folyó vita. Noha még két évre szóló szerződésünk van a területre, a főváros vezetése ezt meg szeretné változtatni, és bérleti díjat szeretne kivetni a Hajógyári szigetre, ami szerintünk méltánytalan lenne. Ez mindenütt a világon úgy működik, hogy az ilyen léptékű, turisztikai szempontból igen értékes eseményt támogatni szokták, és nem arról folyik a perlekedés, hogy mennyit fizessen a város népszerűsítése fejében a szervező. Mi eleve azt mondtuk, hogy nem kérünk támogatást, sőt bizonyos területfejlesztési költségeket is magunkra vállalunk, cserébe viszont kapjuk meg ingyen a területet. Egy másik, állandó feszültséget okozó kérdés a koncertekkel járó hangerő. Erre idén egy olyan technikai megoldást találtunk, hogy egy műszer minden színpadon egyenként méri a hangkibocsátást, és ha az a megengedett határérték fölé emelkedne, automatikusan, emberi közreműködés nélkül lehalkítja a hangot.
– Mit hozhat a jövő a Sziget számára?
– A jövő nagy kérdése, hogy mi legyen azokkal a nonprofit szolgáltatásokkal – képzőművészeti kiállítások, táncszínház, színház, komolyzene, dzsessz vagy a civil szervezetek megjelenései –, amelyekért a közönség ugyan nagyon hálás, de nem hajlandó érte külön fizetni. Igaz, hogy ettől Sziget a Sziget, üzleti alapon viszont nem nagyon lehet hosszú távon, ilyen jegyárak mellett finanszírozni. Keressük a megoldást, hogy ezek a jövőben is megmaradhassanak.

Túrós-Bense Levente