Nem sajátítható ki a kisebbségi kérdés

– Szülei az 1950-es években a jobb megélhetés érdekében Finnországból Svédországba települtek át, Ön viszont 1972-ben visszatelepült, s az ország nyugati tengerpartján, a svéd többségű Österbotten régióban tanárként keresett munkát. Követték-e mások is a példáját?
– A finnországi lakosság tömeges kivándorlása az 1950-es évektől kezdődően, a gazdasági recesszió idején mintegy két évtizedig tartott. Több mint 60 ezerre tehető azon finnországi svédek száma, akik a szomszédos Svédországban telepedtek le. Bár egy részük később visszatért, tény és való, hogy a kivándorlási hullám az alig 300 ezres finnországi svéd közösség számára rendkívül komoly veszteséget okozott.
– Politikusként és a Finnországi Svéd Népgyűlés alelnökeként is aktívan dolgozik a svéd közösség jogainak érvényesítéséért. Mi készteti erre?
– A finnországi svédeknek joguk van ahhoz, hogy anyanyelvüket mindenütt szabadon használják, svédül járjanak el a hivatalokban, a rendőrségen vagy az egészségügyi intézményekben, egyszóval svéd nyelven éljék az életüket. A svéd nyelvnek pedig – amely a teljes finn lakosság alig öt és fél százalékának anyanyelve, mégis Finnország egyik hivatalos nyelvének számít – ugyancsak joga van a létezéshez, joga van ahhoz, hogy a társadalmi élet egyetlen szegletéből se tűnjön el. Úgy érzem, tenni kell annak érdekében, hogy ez a két cél megvalósuljon.
– Milyen szerepet játszanak a finnországi svédek életében a svéd szociáldemokraták?
– A Finnországi Szociáldemokrata Párt svéd tagozata nagyon fontos szerepet játszik a svéd érdekvédelem működésében. Mégpedig azért, mert nem hagyja, hogy a finnországi Svéd Néppárt – amely a legnagyobb svéd politikai szervezet, önálló parlamenti párt, és lassan három évtizede folyamatosan kormányon van – kisajátítsa, monopolizálja a svéd kérdéseket. Sokszor ugyanis úgy akarnak tenni, mintha csak ők fogalmazhatnának meg véleményt a svéd közösséget érintő különböző ügyekkel kapcsolatban.
– Milyen politikai erővel bír a szociáldemokraták svéd szekciója?
– A szociáldemokrata párt svéd tagozatának mintegy 2500 tagja van. Egyes régiókban nemcsak versenyhelyzetet teremtünk a Svéd Néppárt számára, de népszerűbbek és – az önkormányzati választásokon – általában eredményesebbek is vagyunk náluk. Az egyik különbség a két párt tevékenységében, mint említettem, a kisebbségpolitika. Ugyanakkor a Svéd Néppárt egy polgári párt – mi viszont programunkkal elsősorban a munkásosztályt, a rosszabb szociális helyzetben élőket szólítjuk meg. Ezek a különbségek a politikai versenyben egészséges konkurenciát teremtenek, ami a svéd közösség javát szolgálja. Azonban vannak természetesen olyan szituációk is, amikor az összes svéd érdekvédelmi szervezet megpróbál együttműködni, tárgyalni, egyeztetni. Ezek azok a helyzetek, amikor a svéd közösség jogainak érvényesítéséről van szó.
– Milyen kifogásaik vannak a Svéd Néppárt politikájával kapcsolatban?
– A néppártra jellemző, hogy elméletben sokat beszél a svéd közösség jogairól, ami azonban a gyakorlatot, a tényleges eredményeket illeti, a párt gyengének bizonyul. Ennek egyik legfrissebb bizonyítéka a jelenleg zajló közigazgatási reform. Több fontos svéd intézmény – így például a korábban svéd rendőrségi körzetek, valamint a két svéd nyelvű bíróság közül az egyik – kétnyelvűvé válik. Ezáltal ezekben a szférákban egyértelműen gyengülni fog a svéd nyelv helyzete, még akkor is, ha a kétnyelvű ellátás – ahogy azt a törvények előírják – biztosított lesz. Az eddig svéd nyelven zajló belső adminisztráció ugyanis egyre inkább finnül fog zajlani, s hogy ennek hosszú távon milyen következményei lesznek a kétnyelvű kiszolgálásra, nem tudható. Márpedig ha azt akarjuk, hogy a svéd nyelv, a svéd kultúra fennmaradjon, akkor minden szinten, minden helyzetben használni kell.
– A rendőrség és a bíróság épp azon helyszínek közé tartoznak, ahol súlyos problémák, akár jogtalanságok is történhetnek, ha egy állampolgár nem használhatja az anyanyelvét, és ezáltal megnehezítik számára a kommunikációt. Mi a véleménye erről a finnországi Svéd Népgyűlés alelnökeként?
– A mi régiónk, Österbotten svéd többségű. Itt a svéd lakosság egy része egyáltalán nem, vagy csak alacsony szinten beszél finnül. Az igazságszolgáltatásban és a rendőrségen a nyelvhasználatot érzelmi és pszichikai tényezők is nehezítik, ezért ezekben a szituációkban az anyanyelv használatának szükségessége független attól, hogy az állampolgár milyen szinten beszéli a többségi nyelvet. Az anyanyelv használatának jogát számunkra törvények biztosítják, és a jogszabályoknak minden esetben százszázalékosan meg kell valósulniuk a gyakorlatban. Ezért persze az embereknek, az állampolgároknak is sokat kell tenniük, ahogy mi ezt rendszeresen hangsúlyozzuk is.
– A svéd lakosság Finnország három régiójában él: az önálló, autonóm Aland-szigeteken, a déli tengerparton, illetve több száz kilométerre, északra, Österbotten régióban, Finnország nyugati tengerpartján. Lehetséges-e kialakítani egységes kisebbségpolitikát ilyen körülmények között?
– Finnországban nincs egységes finnországi svéd identitás. Itt, Österbottenben, ahogy már említettem, a svédek többségben, tömbben élnek, míg Dél-Finnországban kisebbségben, szétszórva. Nálunk a svéd lakosság az 1950-es évek óta a svédországi televíziócsatornákat nézi – Svédország a tengeren át alig 80 km-re fekszik tőlünk –, míg az ország déli partjain élő svédek főként a finn tévét követik. Természetes, hogy a két régió svéd lakosságának más a beállítottsága, és másképp viszonyul különböző kérdésekhez. Ezért egységes finnországi svéd politikát kialakítani nagyon nehéz lenne.
– A Finnországi Svéd Népgyűlés egyik legsikeresebb akciója az iskolaválasztási kampány. Kérem, beszéljen erről.
– Az iskolaválasztási kampányra minden tavasszal az iskolai beiratkozások előtt kerül sor. A kampány célja, hogy megszólítsa azokat a szülőket, akik vegyes házasságban élnek, és arra ösztönözze őket, hogy gyermekeiket svéd iskolába írassák. Akciónk fő eszköze egy ismeretterjesztő anyag, amit minden vegyes családba eljuttatunk, ahol iskoláskorú gyermekek vannak. Az 1970-es években még csak a vegyes nyelvű családokban született gyermekek 30–40 százaléka kezdte meg svéd nyelven az általános iskolát, ma – a kampánynak köszönhetően – arányuk 80 és 90 százalék között mozog. Mivel az iskola rendkívül fontos szerepet játszik az identitás alakításában, e kampány kulcsfontosságú a finnországi svéd közösség jövője szempontjából.

Közel kilencven év a kisebbségi jogok védelmében
Az 1921-ben alakult Finnországi Svéd Népgyűlés a finnországi svédek legnagyobb érdekvédelmi szervezete, melynek elsődleges feladata a nyelvi jogok megvalósulásának felügyelete. A népgyűlés állásfoglalásokat és törvényjavaslatokat terjeszt a különböző hatóságok, állami szervek elé a nyelvet, a nyelvhasználatot érintő kérdésekben. A szervezetnek négy szakcsoportja van: az oktatási, amely az óvodától az általános és középiskolákon át egészen az egyetemekig figyelemmel kíséri a svéd nyelvű oktatás működését; a közigazgatási, amely a különböző önkormányzati és állami szervek működését tartja szemmel; az egészségügyi szakcsoport, amely az egészségügyi és szociális intézmények működését felügyeli; illetve a médiaszakcsoport, amely a médiumokra összpontosít. A szervezet rendszeresen jelentet meg kiadványokat, melyek többsége a svéd nyelv helyzetéről, a svéd ajkú népesség demográfiai és szociális állapotáról, illetve a svéd oktatási intézmények működéséről szól.

Vincze László