Végkielégítés és erkölcsi vetület

– Kezdetben az RMDSZ Králik Lórándot, a biztosítási felügyelet volt tagját delegálta a frissen létrejött Pénzügyi Szervezetek Felügyelete (ASF) vezetőtanácsába, a parlament által megszavazott struktúrában viszont már ön kapott helyet. Miért?

– Egyszerű oka van: az ASF működését szabályzó új sürgősségi rendelet nem öt, hanem tíz év szakmai tapasztalatot ír elő a felügyelők számára. Mi annak idején demokratikus szakmai megmérettetésen vettünk részt, de az új feltételeket már csak én teljesítettem.

– A demokrata-liberálisok (PDL) alkotmánybíróságon támadják meg a rendeletet, mivel az ellenzéki alakulatok közül csak az RMDSZ kapott helyet a felügyeletben. Mi az oka ennek?

– Ezzel a politikai elosztással eleve gond van, hiszen miközben évek óta bizonygatjuk az EU-nak, hogy ezeknek a felügyeleteknek semmi közük a politikához, ha pártok delegálnak tagokat a vezetőtestületekbe, akkor kimondottan szakmai alapon kellene tegyék. Egyértelmű elvárás, hogy a kimondottan szakmai testületek teljesen politikamentesen kell működjenek. Ez a törvényben úgy nyilvánul meg, hogy a testület tagjának meg kell szüntetnie politikai kötődését, egyetlen pártnak sem lehet tagja.

– A kormányon lévő konzervatívok (PC) ugyanakkor az ön jelölését kifogásolják, hiszen a biztosítási felügyelet egykori tagjaként végkielégítésben részesült, most viszont mégis folytatja a mandátumát az új testületben.

– Ebben igazuk van... Illetve másként fogalmaznék, hogy ne mondjam egyből, igazuk van. A konzervatívok vehemens támadása azzal magyarázható, hogy eredetileg úgy tűnt, ezt a helyet ők kapják meg, végül azonban az RMDSZ-nek sikerült megszereznie. Ilyen értelemben szerencsés, hogy rólam van szó, jogilag ugyanis nem tudnak kikezdeni, Králik Lóránd esetében viszont bele tudtak volna kapaszkodni abba, hogy nincs meg a kellő régisége. Ami a végkielégítésemet illeti: a biztosítási felügyelet szabályzata kimondta, hogy akinek megszakadt a mandátuma, annak joga van a 19 havi fizetésével egyenértékű bánatpénzre. Ez rám is vonatkozott, hiszen szeptemberben kezdtem második ötéves mandátumom letöltését. Eddig a pontig nem tartom erkölcstelennek a dolgot, hiszen a felügyelet öt volt tagja már megkapta végkielégítését. Azt viszont már erkölcstelennek tartanám, ha az új testület tagjaként ugyanerre a munkára két fizetést vennék fel. Úgy oldom meg a helyzetet, hogy a következő 19 hónapnyi jövedelmemből – amelyet úgymond előlegben már felvettem végkielégítésként – sem én, sem a családom nem fog részesülni. Hanem a terveim szerint a régiónkon belüli karitatív, szociális célokra fordítom, olyan helyre, ahol jól fog a pénz, például Böjte Csaba árváira. Jól felfogott érdekem, hogy mindez átláthatóan, ellenőrizhető módon történjék. Erkölcsi kérdőjelekkel nem foghatok neki az új mandátumnak.

– Abban az esetben is megteszi ezt, ha végkielégítését 85 százalékos különadóval sújtja a kormány?

– Ez törvényesen szinte lehetetlen. A sürgősségi kormányrendeletből és a miniszterelnök szavaiból is az derül ki – és innen indult az egész cirkusz –, hogy a különadó azokra vonatkozik, akik megszakítás nélkül folytatták a munkájukat az új felügyeletben, mégis végkielégítést kaptak. Az én esetemben a mandátumom megszakítása indokolta a bánatpénzt, kérni sem kellett, automatikusan következett a belső szabályzatból.

– Tehát abban bízik, hogy nem adóztatják meg a végkielégítését?

– Bukarest közepén ezt nem merem ilyen egyértelműen kijelenteni, mert Romániában sok mindent lehet. De nem valószínű, hogy megadóztatják, mert a kormányrendelet csak azokra vonatkozik, akik kicsit túlfeszítették a húrt. Ennek van egy erkölcsi és jogi vetülete, és én alávetem magam a szabályoknak. Magyarországon már voltak különadóztatási kísérletek, amely ellen többen pert nyertek Strasbourgban. De ez különösebben nem érdekel, mert én nem fogok semmiféle jogi eljárást indítani: ha ez lesz a döntés, alávetem magam. A parlamentnek és a kormánytöbbségnek jogában áll megszabni a feltételeket, a bérezési keretet, ennek megfelelően mindenki eldöntheti, hogy akar-e tovább dolgozni ebben az intézményben.

– Victor Ponta kormányfő önt is azok közé sorolta, akik „pofátlan\" fájdalomdíjban részesültek.

– Ez az ő véleménye. Elhangzottak több tízezer eurós fizetésekről szóló kijelentések is, ám ha összevetjük az ágazatot szabályozó törvénnyel és a sürgősségi rendeletekkel, kiderül, hogy a bérezés valóban nem kevés, de nem is veszedelmesen sok. És semmiképpen nem lépi át azt a határt, amelyet a törvény úgy szab meg, hogy a piaci szereplők fizetésének szintjén határozza meg a pénzügyi felügyeletek alkalmazottainak javadalmazását. A legújabb rendeletben már az szerepel, hogy nem lépheti túl a nemzeti bank megfelelő funkcióinak szintjét. Ezekről a kérdésekről a parlament határozott. Ugyanakkor elvi kérdés, hogy mennyire lehet korrupciómentesen ellenőrizni egy olyan piacot, ahol az ellenőrök fizetése a piaci szereplők – magán-biztosítótársaságok elnökeinek, vezérigazgatóinak – bérének egytizedét vagy egyhuszadát teszik ki.