Új „aranystandard-rendszert” javasol a Világbank elnöke

Zoellick a húsz vezető fejlett és feltörekvő gazdasági erőközpont (G20) szöuli csúcsértekezlete elé időzített cikkében azt írta, hogy a Húszaknak együttműködésen alapuló pénzügyi rendszert kellene felépíteniük, amely tükrözi a jelenleg kialakulóban lévő gazdasági viszonyokat.

A Világbank vezetője szerint az általa javasolt új, összehangolt rendszerben a dollár, az euró, a japán jen, az angol font és a kínai jüan venne részt. Emellett „meg lehetne fontolni” az arany alkalmazását az inflációval, a deflációval és a jövőbeni valutaárfolyamokkal kapcsolatos piaci várakozások nemzetközi referenciapontjaként – áll Zoellick írásában. A Világbank elnöke szerint jóllehet, „a tankönyvek az aranyat a régi idők pénzének tekintik”, a piacok azonban már ma is alternatív pénzügyi eszközként használják.

Zoellick szerint a G20-országok „kulcsfontosságú” gazdaságainak mindemellett meg kellene állapodniuk olyan párhuzamos szerkezeti reformprogramok végrehajtásában, amelyek nem csupán a kereslet kiegyensúlyozását célozzák, hanem a növekedést is serkentik. A szerző kiemeli az Egyesült Államokat és Kínát, amelyek szerinte megállapodhatnának meghatározott, egymást erősítő gazdaságélénkítő lépésekben. A két ország egyezségre juthatna a kínai valuta erősítésének folyamatáról, vagy egy széles mozgásterű árfolyamsáv kialakításáról. Az Egyesült Államok cserében vállalhatná, hogy lemond a megtorló jellegű kereskedelmi akciókról.

A javaslatcsomag további részeként a csoportot alkotó többi nagy gazdaságnak – kezdve a G7 szűkebb körével – meg kellene állapodnia abban, hogy lemondanak a valutaintervenciókról. Ez alól csak ritkán előálló körülmények közepette, másokkal megállapodva lehetne kivételt tenni – vázolta elképzeléseit a Világbank elnöke.

Zoellick szerint a G20-csoport azzal is támogathatná a növekedést, hogy foglalkozik a fejlődő országok kínálati oldali szűk keresztmetszeteivel. A fejlődő térség ma már a világgazdasági növekedés felét adja, és importigénye kétszer olyan gyorsan növekszik, mint a fejlett gazdaságoké. A G20-gazdaságok külön támogatásban részesíthetnék a fejlődők infrastruktúráját, mezőgazdaságát és az „egészséges, képzett” helyi munkaerő-állomány kialakulását.

A Világbank elnöke szerint az általa javasolt csomagterv lehetővé tenné, hogy a kormányok „a problémák előtt járjanak”, ahelyett, hogy gazdasági, politikai, társadalmi viharokra kelljen reagálniuk. A G20-országoknak az irányítás vagy a sodródás között kell választaniuk, és döntésük meghatározó tényezője lehet annak, hogy sikerül-e sokoldalú együttműködéssel erőteljes gazdasági kilábalást elérni – fejezi be írását Robert Zoellick.