Rendszeresen „hőmérőzik” a bankokat

Az Európai Bankfelügyelők Bizottsága (CEBS) általános terhelési vizsgálatot tart az európai bankoknál. Ez az a „stresszteszt”, amelyre várva mind kevésbé nyugtalankodnak a befektetők. Az eredmények ugyanis nagyjából borítékolhatók, mert a vizsgálat tényleges célja – az eddigi tapasztalatok szerint – pontosan a piacok megnyugtatása, a bizalom helyreállítása. A megállapításokat július 23-án teszik közzé. Az Európai Bizottság javaslatára tavaly januárban alakult meg az Európai Bankfelügyelők Bizottsága (CEBS) az EU-tagországok bankfelügyeleti hatóságainak és központi bankjainak vezető képviselőiből. Egyik előfutára lehet azoknak a közös bank-, illetve pénzügyi felügyeleti hatóságoknak, amelyek felállítását az EU pénzügyminiszterei tavaly decemberben elvileg elhatározták, ez évi határidővel. A napi felügyeleti feladatok mindazonáltal a nemzeti hatóságoknál maradnak. Az EU pénzügyminiszteri tanácsának felhívása alapján a CEBS dolga rendszeresen hőmérőzni a bankvilágot. Első, kisebbfajta stressztesztjét tavaly ősszel végezte anélkül, hogy felkeltette volna a köz figyelmét. Az idei, első félévi vizsgálat is a miniszteri tanács általános megbízása alapján kezdődött márciusban, de a tavaszi euróövezeti államadósság-pánik közepette és után most nagy az érdeklődés a CEBS legújabb terhelési próbája iránt.

A vizsgálatba 91 európai bankot vontak be, mindenekelőtt a legnagyobbakat. Minden tagországban nagyság szerint sorba állítva annyi pénzintézetet vizsgálnak meg, amennyi kiteszi a nemzeti bankszektornak legalább az 50 százalékát az összes mérlegfőösszeg arányában. A részt vevő 91 pénzintézet az EU bankpiacának végül is a 65 százalékát fedi le.

A két forgatókönyv alapján lezajló vizsgálat módszere egyezményes és egységes. Az egyik forgatókönyv szerint a gazdasági növekedés, a munkanélküliség és az infláció idén és jövőre úgy fog alakulni, ahogyan az Európai Bizottság májusban jósolta, a másik forgatókönyv, azaz munkahipotézis szerint 3 százalékponttal rosszabbul fog alakulni minden. Mint valami törzsvezetési gyakorlaton, megvizsgálják, hogy a bankok hogyan viselik a feltételezett terepet, mennyire rázkódnak az egyik vagy a másik felvázolt próbapályán. Ám a sajátos európai helyzetre – a szuverén törlesztési kockázatokra – való tekintettel most a teszt akadálypályáját megtűzdelték a pénzügyi piacokon elképzelhető sajátos „kedvezőtlen feltételekkel” is, kamatügyi megrázkódtatásokkal és egyebekkel, hogy modellezhessék a kockázati felárak növekedését az állampapír-piaci helyzet romlása miatt az EU-n belül. Vizsgálják, mennyire függnek a bankok az állami támogatásoktól, és hogy a további hitelezéshez mennyi tőke áll rendelkezésre, ha a költségvetési támogatásokat a kormányok legkésőbb jövőre elkezdik visszavonni. Ez nemcsak a támogatások miatt fontos, hanem azért is, mert az európai bankok az európai kormányok fő hitelezői, ugyanakkor állampapírt zálogosítanak el az EKB-nál a tőle fölvett, rövid lejáratú kölcsöneik fedezetéül. Ezért a kormányok és a bankok piaci megítélése mostanában nagyon összefonódott, tőkéhez jutásuk kölcsönösen függ egymás adósminőségének megítélésétől.

A vizsgálat eredménye nem előrejelzés lesz, hanem afféle „mi lenne, ha?” elemzés, amely az európai bankok tőkemegfelelési, kockázatviselési mutatóinak felügyeleti osztályzását segíti majd. Az EU pénzügyminiszteri tanácsa már decemberben úgy foglalt állást, hogy „az állami támogatást és a profitot tőketartalék felhalmozására, és nem az osztalék vagy az illetmények növelésére kell fordítani” a bankoknál: ehhez az elvhez várnak információt a mostani bankvizsgálattól. A CEBS-nek nem kellett „fölfedeznie Amerikát”: a stresszteszt módszertanát az Egyesült Államokban dolgozták ki. Az elsőt az amerikai szövetségi tartalékbankrendszer (Fed) végezte tavaly tavasszal az ottani 19 legnagyobb bankcsoportnál. Pontosabban az sem volt igazán az első: felügyeleti vizsgálatok azelőtt is voltak, de nem olyan átfogóan és egységes elvek szerint, mint a tavaly tavaszi, és főleg: az volt az első, amelynek eredményeit nyilvánosságra hozták. Az amerikai vizsgálatban – az ottani helyzetnek megfelelően – a kiegészítő „buktatókat” a lakásárakból építették a képzeletbeli akadálypályára.