Presztízse van, mégis aggasztó függőség: pszichoterapeutával a munkamániáról

– példálózott a szakember.

Hozzátette: a munkafüggőség másik háttere, amikor az illető elmenekül a valóságtól, hogy ne kelljen szembenéznie a családi gondokkal, egy nem működő párkapcsolattal, de egy beteg gyermek is kiválthatja ezt. Az illetőnek hiányzik a megküzdési képessége, ezért a munkába menekül.

Kiégés és testi tünetek kísérhetik

A drogokkal, alkohollal ellentétben elfogadott, ha valaki azért nincs a családjával, mert látástól vakulásig dolgozik. Mint a pszichoterapeuta kérdésünkre kifejtette, a kiégés vagy „burnout szindróma” akkor következik be, amikor a függőt a munka már nem tudja kielégíteni, szellemileg és fizikailag is kifárad.

„A kiégésnek vannak fokozatai. Először jelentkezik a fáradékonyság, ingerlékenység, türelmetlenség. Ezután a munkafüggő elszigetelődik, nem jár ki a barátokkal, lemondja az eseményeket, távol marad a családtól, és bevonul egy szobába, ahonnan nem akar kijönni. Ilyenkor megjelenik a depresszió” – részletezte a pszichoterapeuta.

A sok munka ugyanakkor nem csak szellemileg hat az illetőre, fizikailag is elfárad és megbetegszik. Előbb megjelennek a gasztrointesztinális tünetek, hányinger, gyomorfájás, fekély. Ameddig sikerül eljutni az orvoshoz, megjelenhetnek a kardiovaszkuláris tünetek, szívdobogás, magas vérnyomás. Emellett kialakulhat metabolikus szindróma, cukorbetegség, a hasnyálmirigy súlyos megbetegedése, vagy legrosszabb esetben a rák is. Ilyenkor az ember munkaképtelenné válik. Nagyon sok vállalat szereti a munkafüggőket, szívesen alkalmazza és „megbecsüli” őket, ameddig teljesítenek – húzta alá a pszichoterapeuta.

Barbara Beáta elmondása szerint a munkamánia harmadik okozója az önbecsülés hiánya, gyengesége. Ha az egyén sokat dolgozik, a főnök díjazza, ami az önbecsülést is növeli. A szakemberek ezt egyfajta részegségnek, mámornak nevezik.

Van kiút a munkamániából

„A fogyasztói társadalom, az új keletű individualizmus hibája, hogy az embernek mindene meg kell hogy legyen, és a tárgyak által érzi magát valakinek. Hogy ezt a szintet megtartsa, rengeteget dolgozik. A munkafüggő nem élvezetből csinálja, hanem egy belső kényszer hatására” – mondta Barbara Beáta. Azt is hozzátette, hogy ketté kell választani a munkafüggőséget a kényszertől. Ha például egy anyuka egyedül nevel három gyereket, és két helyen dolgozik, az nem függőség, hanem kényszer. Fontos megismerni az illető történetét, és nem dobálózni a diagnózissal – hangsúlyozta a szakember.

„Egy külső sokkhatásra van szüksége, ami ébresztőként szolgálhat. Legtöbb esetben a munkafüggő addig dolgozik, ameddig összeesik és orvoshoz fordul, kivizsgáltatja magát. A ráébredés egy sokkal súlyosabb esetben történik meg, amikor már szinte késő, visszafordíthatatlan betegségek, maradandó károsodások is kialakulhatnak” – mutatott rá a tapasztalatokra a pszichoterapeuta, aki szerint a hosszú kezelések nem mindig hatásosak, viszont ha mégis, akkor a függő változtat. „Itt csak változtatással lehet túllépni. Szükség van arra, hogy a függő megtanuljon a munkán kívül élni” – tanácsolta Barbara Beáta.