Orvost könnyebb lesz találni, mint építőmunkást: több százezer munkavállalóra lenne szükség a tervezett beruházásokhoz

mindez olyan körülmények között, hogy jelen pillanatban is hiányzik 100 ezer alkalmazott. Az előrejelzések szerint sok vállalatnál próbálják külföldi munkaerővel pótolni a hazait, jelenleg 10 ezerre becsülik az itt tevékenykedő ázsiai munkavállalók körét, számuk pedig várhatóan növekedni fog.

Ne feledjük el, ellentmondásos időket élünk: miközben építőmunkásokra van szükség, nincs. Nincsenek cégek, nincsenek hallgatók az egyetemeken. Piaci igény van, de az új generáció nem akarja ezt az ágazatot választani, és valamit tennünk kell, hogy bevonzzuk” – illusztrálta minap a helyzet súlyosságát a Digi 24 hírtelevízió egyik műsorában Cristian Erbașu, a romániai építőipari vállalatok munkáltatói szövetségének elnöke.

„Talán nem olyan elegáns, mint más szakterületek, de ha most sem fogjuk fel, hogy rendkívül nagy szükség van rá, akkor ne csodálkozzunk, amikor rájövünk, hogy nem pénzhiány miatt nem lehet megvalósítani a terveknek még a 25 vagy 50 százalékát sem, hanem a munkaerőhiány miatt” – kongatta meg a vészharangot a vállalkozó, az ország egyik legnagyobb építőipari cége, a Construcţii Erbaşu tulajdonosa. Emlékeztetett egyúttal, hogy immár tíz éve tér vissza rendszeresen a témára, de azóta sem látszik a fény az alagút végén, pedig egyre égetőbb a probléma.

„Sajnos most kellene, holnap, egy hónap vagy egy év múlva több százezer szakember, szakképzett munkás, még szakképzetlen is. És nem fognak előbukkanni, mivel nem két nap alatt vagy két év alatt tanulják ki a szakmát” – fogalmazta meg Cristian Erbașu.

„Az Európai Unión kívülről behozott munkavállalók rövid távon jelentenek megoldást, de közép- és hosszú távon ez nem járható út, hiszen egy vállalat fejlődését nem lehet ideiglenes munkaerőre alapozni. Projektenként, kisebb munkákra, nem nagy szakképesítést igénylő munkákra áthidaló megoldást jelent a külföldről, az Unión kívülről alkalmazás, de ez csak átmenetileg orvosolja a problémát” – fogalmazta meg Békési Csaba.

A szakember találó összehasonlításnak tartja, hogy ha ez így folytatódik, orvost is könnyebb lesz találni, mint építőipari szakembert. Véleménye szerint ennek az a magyarázata, hogy míg egy orvos 15 ezer lejes bruttó bért kap, addig egy építőmunkásnak 3 ezer lejes ágazati bruttó minimálbért szavatolnak. „Ezen el kell gondolkodni, mert a jelenlegi körülmények között,

Az országban már csak az a munkaerő marad, amely valamilyen okból kifolyólag nem tudja elhagyni az országot” – részletezte az igazgató.

Meglátása szerint a közép- és hosszú távú megoldást csak a béremelés jelenti, a jelenlegi szinten már nem lehet megtartani. Az építkezésben ugyan az országos átlagnál magasabb, bruttó háromezer lej a minimálbér, adókedvezményben is részesülnek a munkaadók, így a munkavállaló legkevesebb 2362 lej nettó összeget kap kézbe, ám Békési szerint ez nem elegendő a megélhetéshez a mostani árak mellett.

– mondta. Példaként említette, hogy Magyarországon, Lengyelországban 2500–3000 euróba kerül az építkezés négyzetmétere, ennyiért kínálják eladásra az új építésű ingatlanokat, a nyugati országokban az árszint ezt is meghaladja.

Eközben Romániában jelenleg nagyjából 1200–1600 euró ez az ár, tehát mintegy fele annak, amit a környező országokban alkalmaznak. „Közép- és hosszú távon képzett szakemberekre van szükség. Romániának vannak ugyan építkezésben jártas szakemberei, de vagy külföldön, vagy külföldi cégeknek dolgoznak, emiatt az ország ebben az ágazatban is munkaerő nélkül maradt” – összegezte a gondokat Békési Csaba.

Ha sok a fejlesztés, a befektetés, munkaerőhiány van az ágazatban, mert nagyon sok munkásra van szükség, de vannak olyan időszakok is, amikor a kereslet mélypontra zuhan, munka nélkül maradnak a korábban építkezésben dolgozók, vagy csak időszakosan foglalkoztatják őket” – ecsetelte az oktatási szakember.

Kérdésünkre ugyanakkor kifejtette, soha nem lehet annyi osztályt létrehozni az építkezéshez kapcsolódó – ács, kőműves, vasbetonszerelő, víz-gáz szerelő – szakiskolai osztályokban vagy más, az építkezéshez kapcsolódó szakmákban, ami lefedné az igényeket. „Ha ezen a téren növelnék a helyek számát, azt eredményezné, hogy semmilyen más szakmában nem képeznek utánpótlást, hiszen egyik napról a másikra nem kétszereződik meg a gyerekek száma” – emelte ki Kiss Imre.

Mint mondta, próbálják betartani a stratégiát, hogy 40–60 százalék legyen az elméleti és a szakképzés aránya, ezt általában 45–55 százalékos arányban sikerül megvalósítani. „Minden szakmát le kell fedni, figyelembe kell venni a régiók, a kistérségek jellegzetességeit, fejlettségi szintjét, a helyi sajátosságokat, amikor elkészítik a beiskolázási tervet” – részletezte.

Jelezte egyúttal, hogy ők például minden évben próbálkoznak, meghirdetik a helyeket az ács, kőműves, víz-gáz szerelő osztályokba, van amikor megalakul az osztály, előfordul, hogy csak egy fél osztályra való gyerek iratkozik be, vagy olyan év is volt, hogy nem tudták létrehozni az osztályt.
„Egyértelmű, hogy megcsappant az érdeklődés ezen szakmák iránt” – értékelt a főtanfelügyelő, hangsúlyozva, hogy

„Hosszú távon nem mérvadó, hogy most éppen munkaerőhiány van, hiszen ennek a hátterében egyértelműen az áll, hogy sok pénz van közberuházásokra. Megtörténhet, hogy ha négy év múlva ez lecseng, más ágazatban lesz szükség több munkaerőre. A diákok többségének nem az álma, hogy a kőműves osztályba járjon, viszont arra is van példa, hogy elméleti középiskolát végeznek, majd külföldön elszerződnek építkezésbe, ott kitanulják a szakmát, hazatérve pedig azt a tapasztalatot kamatoztatják az ágazatban” – mutatott rá Kiss Imre.